Nem tudtam letenni Han Byung-Chul könyvét. A kiégés társadalma tizenegy nyelven érhető el. Számos dél-koreai lap 2012 legfontosabb könyvének szavazta. 

Han Byung-Chul most magyarul is megjelent művét népszerűsítő filozófiának is mondhatnánk, mert bár nehéz a szövege, mégsincs benne semmi, ami némi google használattal ne lehetne bárki számára értelmezhető.

A szerző Jean Baudrillard-ra hivatkozik, aki az ellenségességek témájával is foglalkozott. Szerinte képekben lehet a legjobban megérteni ezt a folyamatot: Az ellenség-genealógia első alakja a farkas, amelyik szemben támad. Ez ellen falakkal lehet védekezni. A második a patkány, itt a higiénia segít. Azután jön a bogár, míg végül az ellenség vírussá változik. Ő már a rendszer szívébe fészkeli magát, ezért sokkal nehezebb a védekezés. Fantomszerű jelenségként találkozunk vele, és behatol a hatalom minden repedésébe. A vírus belülről bomlasztja a rendszert. Ezt a kort a virális erőszak korszakának nevezi. Amint írja, ennek az erőszaknak egészen más a lényege, mint minden korábbinak, hiszen nem megy szembe azzal, amiben élünk. Nem tagad semmit. A negativitástalan teret hozza el, ahol nincs kint és bent, nincsenek pólusok. Itt a pozitivitás túltengése okozza az egész rendszer összeomlását.

Susan Sontag, A betegség mint metafora című könyvében a Tbc leírása mellett, amelyet a 19. század tragédiájának képi megjelenéseként ír le, már felveti, hogy talán a rák az a betegség, amely a mi korunk minden baját metaforaként leírja. Hiszen az örök fejlődés, a meghalni nem tudás kényszere okozza azt, hogy a sejtek túlburjánzása halált okoz.

Ehhez hasonlóan vélekedik Han, aki azt állítja, hogy az idegi eredetű betegségek, a depresszió, a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD), a burnout-szindróma,(BS) tipikus tünetei korunknak.

Ma ugyanis nem az történik, hogy egy külső erő kizsákmányolja az embert, mint Marx tőkései a munkásokat, hanem mi magunkat tesszük tönkre. A tőke parancsa beszivárgott a lelkünkbe, és úgy élünk, mintha mi magunk lennénk az is, aki munkára kényszerít, és az is, aki robotol.

Horváth Bence remek cikkében Michel Foucault-hoz köti Hant. Ő vezette be ugyanis a biohatalom fogalmát. Sokkal kevésbé vagyunk fizikailag a munkahelyünkhöz kötve, és talán pont ezért sokkal inkább ki is vagyunk neki szolgáltatva. A digitális eszközök és az internet miatt a figyelmünk pedig töredezettebb és szétszórtabb, mint valaha.

Han példája szerint az elektronikus eszközök miatt kiteljesedett és sokak által éltetett multitasking képessége valójában nem előrelépés az emberek számára, hanem visszazuhanás a vadállatok világába: a vadon élő állatok azok, melyeknek folyamatosan egyszerre több felé kell figyelniük, az állandó fenyegetettség miatt sosem tudnak elmélyedni egyetlen cselekedetben. A teljesítmény-szubjektum egy nagy projektté szabadította fel magát.

Éppen ebben van a lényeg: A neoliberalizmus felismerte, hogy minden, ami a szabadság kifejezéséhez és megéléséhez köthető, azaz az érzelmek, a kommunikáció és a játék, egyben tere a kizsákmányolhatóságnak is. Ezért nem parancsolni kell a munkát, hanem játékká tenni. A játékba belemerült ember érzelmileg belevonódik tevékenységbe, és sokkal jobban teljesít majd, mint az, akit csak egyszerűen alkalmaznak. Éppen ezért a pozitivitás túltengésében élünk. Számos munkatípusnál a megerősítés és az igenlés elve lett az uralkodó. Az 'Ezt kell csinálnod' helyett az 'Igen, meg tudjuk csinálni' lett a jelszó. Nem a jó élet reménye motiválja ezeket a jelszavakat, hanem a piaci logika elve: itt már nem csak a munkaidőt kérik el az embertől, hanem teljes kreativitását, érzelmeit, az egész életét kell áruba bocsátania. A kizsákmányoló maga a kizsákmányolt. Ebből logikusan következik az, hogy a végletekig égeti magát.

A túlcsorduló pozitivitás miatt vált az ember depresszióssá és szorongóvá, hiszen a munka immár a magánélete, a szórakozása, és a teljes élete, de legbelül nem tud ehhez az ember mégsem alkalmazkodni.

Ezzel szemben az ember alapvetően szemlélődésre teremtetett – állítja Han. Nyugalom híján civilizációnk új barbárságba torkollik. Szemlélődés helyett a teljes apátia jelenik meg azoknál az embereknél, akik olyanokká válnak, mint egy fogolytábor lakói. Az önmagát teljesen kizsákmányolt ember már nem tudja megkülönböztetni egymástól a hideget és az ütést. Autisztikus teljesítménygéppé váltunk.

Erre példaként hozza fel az orvosokat: komoly tudósok érveltek már amellett, hogy a sebész orvosoknak engedélyezni kellene a dopping használatot, hiszen akkor sokkal több embert és jobban koncentrálva tudnának megműteni. Kevesebbet hibázna és több életet mentene! Íme, az ember, mint teljesítő gép! A doppingszer ennek a jelenségnek csak egy tünete.

A szemlélődés mellett ezért hívja fel az olvasók figyelmét az ünnepek jelentőségére. A kötet utolsó mondatai: 

"Jelen világunkból kiveszett minden isteni és ünnepi. Egyetlen hatalmas áruházzá lett. Az un. közösségi gazdaság mindannyiunkat olyan eladóvá tesz, aki éppen ügyfeleket keres. Telepakoljuk a világot olyan dolgokkal, amelyeknek egyre rövidebb a szavatosságuk és érvényességük. A világ belefullad ezekbe a dolgokba. Ez az áruház már nem is nagyon különbözik a bolondok házától. Látszólag mindenünk megvan. De egyvalami lényeges hiányzik, mégpedig a világ. A világ elvesztette összhangját, a saját hangját, bizony, színtelen lett. A kommunikáció lármája megfojtja a csendet. A dolgok elburjánzása és tömegessé válása kiszorítja az ürességet. A dolgok elárasztják az eget és a földet. Ez az áruvilág már nem alkalmas arra, hogy benne lakozzunk. Minden kötődést elveszített az istenihez, a szenthez, a titokhoz, a végtelenhez, és a mindenhez, ami magasabb rendű és fenséges. A csodálkozás bárminemű képességét is elveszítettük. Egy áttetsző áruházban élünk, amelyben áttetsző ügyfelekként figyelnek és kezelnek minket. Óriási szükség lenne arra, hogy kitörjünk ebből az áruházból. Az áruházat újra otthonná kéne alakítanunk, mégpedig az ünnepek házává, amelyben valóban megéri élni."

Nem ajánlom a kötetet annak, aki komoly filozófiai tanulmányt akar olvasni.

Nem ajánlom annak sem, aki egy koherens és biztos elméletet keres.

De ajánlom annak, aki szeret filozófiai jellegű esszéket olvasni. Ajánlom annak, aki kutatja mai világunkban a szociális  jelenségek mögötti okokat.

Ajánlom annak, aki szeret képekben gondolkodni, és el-elmereng azon, mi is történik körülöttünk. Byung-Chul Han keresi a 21. század leírásának metaforáit.

Kiadó: Typotex

(Fotó: Librarius.hu)