Amikor az első gyermekünket vártuk, azt az igét olvastuk, hogy „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” Akkor azt mondtuk, ha úgy döntöttünk, hogy egy pár leszünk, akkor adjon az Isten annyi gyermeket, amennyit csak akar.
István Budapesten született, 1945-ben került Sárospatakra. A lelkipásztor ezt azzal magyarázza, hogy kevés volt otthon az ennivaló, meg rosszul is viselkedtek a bátyjával, így az édesapjuk Patakra küldte őket tanulni.
– Ott kezdtem hinni az Úr Jézusban, ott volt az újjászületésem – fogalmaz István. – Juditot is ott láttam meg egy lelki, baráti körben, és az első perctől tudtam, hogy ő lesz a feleségem.
Én akkor 17 éves voltam, Judit 14. Ekkor is Isten igéje segített: „Az Úr az ő szerelmesének álmukban ad eleget.” Mert ez az ige azt jelenti, hogy amikor Ádám lefeküdt aludni, reggel már ott találta a párját, Évát maga mellett. Én is így találtam a feleségemet.
– Az nem igaz, hogy csak akkor lehet összeházasodni, ha a párok teljesen ismerik egymást. Sokszor rácsodálkoztam én is a házasságunk alatt, hogy István ilyen, meg olyan, de minden tulajdonságával elfogadom és szeretem, hiszen ő a párom.
Tudjuk, hogy az életünket az Úr Jézus akarata határozza meg. Ennek jegyében éltünk együtt immár 63 évet – vall kapcsolatukról Judit asszony.
Judit 22 éves volt, amikor első gyermeküket várta. 24 év alatt 17 gyermekük született, a legidősebb most 62 éves, a legfiatalabb pedig 38. Van 46 unokájuk és 9 dédunokájuk, de hamarosan érkezik a tizedik. Gyermekeik közül ketten már nem élnek. János 40 éves korában hirtelen halt meg, minden előzmény nélkül, a Down-szindrómás András pedig leukémiás volt, a szikszói kórházban hunyt el.
– A nagyobb gyermekeink azt mondták, hogy Andris tanított meg minket feltétel nélkül szeretni – teszi hozzá Judit.
István pedig arról mesél, hogy sokszor éltek szegénységben, de ehhez hozzászoktak, hiszen mindketten hatgyermekes családból származnak.
– A mi életünknek nagy igéje az volt, hogy „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek!” Ha Isten úgy döntött, hogy egy nagy családot ad nekünk, akkor az én problémáimat és gondjaimat felfelé passzolom – már bocsánat –, mert az a legjobb hely.
A teljes cikket ide kattintva olvashatják.
Forrás:boon.hu
(A borítóképen: Victor István és felesége, Victor Istvánné Judit | Fotó: Bujdos Tibor)
