A házasság hete arcai minden évben olyan párok, akiknek a szövetsége egy életre szól, és valóban ki is állta az idők próbáját. Semsei Rudolf és Dobay Eszter a jó házasságra receptet nem, de követendő példát tud adni.

Rudolf vendégszerető, olaszos családban nőtt fel, Eszter családja zárkózottabb, ám összetartóbb volt. Kettejük hagyományaiból szép lassan létrehozták saját receptjüket, ami a családi harmóniához kell.

A családfő vendéglátással foglalkozik, mégsem azt tartja a legfontosabbnak, hogy mi kerül az asztalra, hanem az együtt töltött minőségi időt. Azt mondja, két kamasz gyerekük ugyanúgy élvezi a családi vacsorákat, mint a két kisebb testvér.

A Semsei-házaspár gyakran hív meg magukhoz jegyespárokat, akik a plébániai felkészítés részeként bepillanthatnak egy-egy család életébe.

- A templomban megesküdő párok többsége nem hívő.

Sok pár az esküvőre készül, és nem a házasságra,

ezért jó a jegyesoktatás. Mi ezeken a vacsorákon finom borok mellett nem az esküvői előkészületekről beszélgetünk, hanem olyan kérdésekről, mint a gyerekvállalás, az após-anyós-kapcsolatok, a konfliktuskezelés, az együtt töltött minőségi idő formái, a szeretetnyelvek vagy a megbocsátás.

A vendégek olykor bekapcsolódnak a gyerekekkel közös esti imádságba is.

Semseiék maguk is egy házaskör tagjai, nyolc éve találkoznak kéthetente a budapesti Szent Imre Plébánia közösségének házaspárjaival.

- A lelki atyám, Tibá mondta mindig, hogy

a házasságban a legfontosabb, hogy a két ember egymásért éljen.

Mi ugyanezt valljuk, ezért lett a szlogenünk: Csapatjáték szerelemmel. Ehhez hozzátartozik, hogy feladjuk az egyéni érdekeinket a közös érdekeinkért, mert a mi kerül előtérbe az énnel szemben. Apró szívességekkel is azt keressük, hogy a másiknak hogyan lehet jobb, mivel tudnánk örömet szerezni egymásnak. Ebben a kölcsönös alávetettségben egyenrangú partnerei vagyunk egymásnak – összegzi Semsei Rudolf.

A parokia.hu oldalon megjelent riportban mesélnek a családon belüli feladatmegosztásról, szabadságról, alkalmazkodásról, bizalomról, és a szerelemről is.

- A szerelem – még ha lehetnek is különböző dimenziói – életre szóló tud lenni. Valószínűleg jobban szeretem a feleségem, mint amikor megismertem. Sokkal biztosabb és mélyebb, amit iránta érzek, de ez nemcsak szeretet, hanem szerelem is, ami a nőiességének is szól.

- Ami engem Rudiban megfogott már az első pillanatban, az a dinamizmusa és az életszeretete. Ez máig megvan szerencsére. Nagyon tudom benne csodálni és szeretni, hogy annyira optimista alkat! Ha valamiért elkeserednék, olyan jól tud támogatni. Amit mond, az engem előrébb visz. Az egy dolog, ha valaki egyedül is jól és komfortosan érzi magát, és Istennek tetsző életet él, de amint van társa, az olyan oldalát is ki tudja hozni belőle, amivel nem is volt tisztában.

Semsei Rudolf szerint az emberi kapcsolatok minőségét az otthon melege határozza meg, aminek az alapja a házastársi kapcsolat. Feleségével hisznek a szentségi házasságban, és abban, hogy Isten tartja meg a szövetségüket, de el kellett határozniuk azt is, hogy mindent megtesznek azért, hogy kitartsanak a döntésük és az egymásnak tett fogadalmuk mellett.

- Sokan ma csak cimborát vagy hálótársat keresnek maguk mellé, akivel addig maradnak, amíg komfortos – mondja Eszter. - De velük nem lehet tervezni. Mi szeretnénk együtt megöregedni. Ehhez viszont mindig szinten kell tartanunk a kapcsolatunkat, akkor is, ha jó időszakot élünk meg.

- Sokan akkor válnak, amikor a gyerekeik kirepültek, mert rádöbbennek, hogy a gyerekek és a pénz tartották össze a házasságukat. A kettejük érzelmi alapú kötődésébe, amiből az egész kiindult, viszont nem sokat fektettek, így szinte idegen emberek egymás számára.

Az eltávolodás kis dolgokkal kezdődik, ezért nem szabad sokáig tartogatni a haragot, kezdeményezni kell és meg kell hallani a másikat, ha az mondani akar valamit – emlékeztetnek Semseiék. De ugyanígy felhívják a figyelmet a tiszteletre is: szerintük ez is a csapatmunka része.

- Tudom, mi az, ami a másiknak nagyon értékes, és nem bántom meg, nem alázom meg. Elfogadhatjuk egymást a hibáinkkal együtt. Ugyanígy a gyerekeinket is. Egy lengyel pszichológusnő vezette be a zöld tinta használatát a piros toll helyett, mert megelégelte, hogy a gyereke füzete tele van aláhúzásokkal. Egyszer csak fordított a dolgon, és elkezdte kiemelni azt, amit jól csinált. A házasságunkban is könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy folyton panaszkodunk, ahelyett, hogy a jót emelnénk ki.

Persze, az ő életükben is voltak nehezebb, bizonytalanabb pillanatok, mégis képesek voltak előrelépni:

– Tudtuk, hogy Isten megtart.

(Forrás: parokia.hu)