Előítéletem vitt el még egyszer a Szépművészeti Múzeumba. Van Dyck és Rubens művei számomra azt mutatták, milyen furcsa a képzőművészetben is az a különbség, amit egy katolikus és egy protestáns világ tükröz.
Tátrai Júliával, a kiállítás kurátorával sétáltam a képek mellett. Elmondta, sokkal árnyaltabb az a kép, amit a katolikus és református vidékekre szakadt Németalföld festészete mutat.
Ruhafodrok, csillogás, kövér angyalok, óriási méretű állatokon megcsillanó fény, ezt gondoltam dél- németalföldi (flamand) festészetnek, a sötét háttér előtt megjelenő alakok, pasztellszínek, csendéletek, belső terek, ezt pedig az északi, protestáns világ képének.
Rubens,Van Dyck és a flamand festészet fénykora (Szépművészeti Múzeum) egyik képe előtt megálltunk:
Ifj. Frans Francken festménye: Pictura sacra, Krisztus követése, Krisztus a műteremben:
Tátrai Júlia: A korábban egységes Németalföld két részre szakadásához vezetett a nyolcvanéves háború (1568-1648). Miután a protestáns képromboló mozgalmak végigsöpörnek a Németalföldön, 1579 -ben az Utrechti Unióval a hét északi provincia kimondja függetlenségét. Ezt természetesen a spanyol-habsburg birodalom nem fogadja el, ezért kezdődik el a háború. Csak a westfáliai, illetve münsteri békekötésekkel, 1648-ban záródik ez le, és akkor elfogadják a holland köztársaságot szuverén államnak. Az északi Hollandiában a protestantizmus, annak is a kálvinista ága lesz az államvallás. Viszont kevesen tudják, hogy ott nem üldözik a többi felekezetet. Vannak például azok a katolikus misék, amelyeket olyan, kevéssé látható helyeken tartottak, mint az Amszterdamban ma is turistalátványosságnak számító Mi Urunk a padláson elnevezésű templom. Ilyen szempontból nyitott volt a holland köztársaság, de nyilván az alaphangot a szigorú kálvinizmus adta meg, melyet a Dordrechti Zsinaton rögzítettek. A józan protestantizmus rányomta bélyegét erre a területre. Ezzel szemben a spanyol uralom alatt lévő déli területen fontos volt a katolicizmus, a jezsuita rend támogatása. A helytartópár, Albert és Izabella maguk is nagyon vallásosak voltak. Ennek megfelelően szép számmal készültek a templomokba az új oltárképek is. Néhány kilométer volt a két világ között, de óriási volt a különbség.
Lecserélték az oltárképeket a katolikus területeken is?
– A protestáns képrombolás idején tönkretették az oltárképeket. Ezért újakat kellett készíteni. Az úgynevezett tizenkét éves béke idején (1609-1621), amely mind a déli, mind az északi területen nagyon fontos volt, mindenki kicsit fellélegzett, megindultak a megrendelések. Ez ismét a festészet virágkora volt. Ekkor rendeltek a jelentős dél-németalföldi városok – pl. Antwerpen és Brüsszel templomaiba új oltárképeket.
Ez a kép rendkívül érdekes. Megjelenik a kép a képben! Ez a korabeli katolicizmus mintapéldája…
– Ifj. Frans Francken festménye: Pictura sacra, Krisztus követése, Krisztus a műteremben. Azért is van ilyen sok címe, mert ikonográfiailag nagyon sokrétű ez a mű. Egyrészt a kép középpontjában látjuk Krisztust, akit egy festőnő ábrázol.
Akkoriban nem lehetett sok női festő…
– Néhányan voltak, de természetesen kevesen. Itt egy perszonifikációt láthatunk, a nőalak a festészetet jelképezi. Mögötte angyalok őrlik és keverik a festéket. Krisztus többféleképpen is látható a képen. Ott áll középen, és a szívben is benne van, amit a kezében tart. Ott úgy, mint csecsemő. Éppen így - újszülöttként - ábrázolja a festőnő az általa éppen festés alatt álló Pásztorok imádása képen.
Megjelenik Krisztus a festőnő műhelyében, amely egyben műgyűjtemény is: Fájdalmak férfija, Lábmosás, a keresztre feszített Krisztus - témájú képeket látunk. Egyébként a helyszín olyan szempontból valóságos, hogy, a korabeli festőműhelyek gyakran a művészek gyűjteményeit is tartalmazták. Ha például a polcon elhelyezkedő szobrokat nézzük, ezek mintául is szolgáltak a festők számára akkoriban.
Ha megnézzük baloldalon a "Fájdalmak embere" ábrázolást, ez egy tipikus korabeli, virágfüzérbe foglalt ábrázolás, amely füzér akár korabeli apácamunka is lehet. Látunk itt ékszereket, szobrokat, metszeteket, miniatúrákkal díszített könyveket. A festményen ábrázolt képeken olyan témák szerepelnek, mint a fiatal Mária neveltetése, vagy a "Hétfájdalmú Mária" hét tőrrel.
Ez is milyen érdekes: egymás mellett a fájdalmak férfija és a fájdalmak asszonya.
– Ez a két ábrázolás sokszor szerepelt egymás párdarabjaként . Krisztus és Mária fájdalmát gyakran ábrázolták együtt.
Az egész képen a tükrözés gondolata látható. Mintha „álom az álomban” lenne. A festményen, amelyet a festőnő festett, megjelennek imádkozó alakok. Ennek az ellenpontja - a mindennapi élet képei között -, mintha az a protestáns, moralizáló világ alkotása lenne.
– Ez is a déli, katolikus világban született, mert ez a kiállítás ennek a területnek a művészetét mutatja be. Az is igaz viszont, hogy ezt a közmondást északi művészek is előszeretettel ábrázolták. Mind a két területen szerették ezt a moralizáló mondást: "Ahogy az öregek énekelnek, úgy fújják a fiatalok." Itt arról van szó, hogy a szülői magatartásnak mekkora szerepe van. Ahogy az öregek viselkednek, úgy fognak a fiatalok is. A kép ezt szó szerint ábrázolja, az öregek énekelnek, és ezt teszik a fiatalok is. Akkoriban egyértelmű volt a kép üzenete. Ha nem tudnánk az ábrázolásnak ezt a hátterét, akkor csak egy mulató társaságot látnánk.
Abban a korszakban sokan megjelenítették ezt a mondást, maga Jacob Jordaens is többféleképpen, a következő galériában ezt meg is tekinthetjük:
Igaz az, hogy a protestáns festészet jellegében különböző volt? Például az északi területen inkább virágzott a portréfestészet?
– Mindkét területen, tehát észak- és dél-németalföldön is egyaránt jelentős volt a portréfestészet. Az ősök, a családok tisztelete nagyon fontos volt ebben az időben. Van Dyck, aki Rubens műhelyéből megy Angliába portréfestőnek, évszázadokra meghatározóvá válik. Ez volt az egyetlen módja annak, gondoljunk például Stuart Mária esküvői portréjára, hogy megismertessék egymással a leendő királyi párokat egymással, akkor nem volt fénykép, úgyhogy nem volt erre más lehetőség!
Akkor nem igaz ez a különbségtétel az északi és a déli festészet között? A protestánsok nyitottabbak voltak a magánenteriőrök megfestésére.
– Igen, sok szempontból más jellemezi a protestáns területek művészetét. De mind a két világ gazdag volt tematikailag és sokszínű stilárisan. A protestánsoknál templomi megrendelések nem voltak. De voltak északon is katolikusok, ezért ott is készültek bibliai témájú képek. Gondoljunk Rembrandtra, aki számos bibliai tárgyú képet festett! Fontos volt számukra, hogy megjelenítsék az ószövetségi és újszövetségi párhuzamokat. Jellegzetes észak-németalföldi képtípus viszont az olyan csoportportré, amelyhez Rembrandt Éjjeli őrjárata is tartozik. Ebbe a csoportba tartoznak a polgárőr egyesületeket, társulatok, céhek tisztviselőit megjelenítő képek, az időseket ápoló intézmények vezetőit ábrázoló festmények.
A Rubens-féle stílus északon nem találhatott otthonra.
– Például mitológiai témájú képeket mindenütt ábrázoltak. Olyan nagyméretű festményeket, mint amekkorákat Rubens festhetett délen, északon nagyon ritkán készítettek. Rembrandt maga is nézte Rubens alkotásait. Más stílus, más szemlélet, más méret, de a festők mindig figyelték egymást.
Beszélgetés Tátrai Júliával
Beszélgetőtárs: Fekete Ágnes
