Bártfay László, Kölcsey barátja idézte először a mű születése után tíz évvel a Himnuszt, azt is hibásan: Áld meg Isten a Magyart. 

A Válaszonline folyóiratban Nyáry Krisztián korábban írt cikket a ma ünnepelt Himnusz kalandos történetéről. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-én fejezte be a verset, ez a dátum azonban sok más mellett kicsit kérdéses.

Kölcsey Ferenc és Szemere Pál Kassán új folyóiratot akartak indítani Minerva címen. Ez végül Felső Magyar Országi Minerva címmel meg is valósult. Tervezése során Kölcsey arról írt Szemere Pálnak, hogy lapjukban csak magas minőségű írásokat közölnek majd. „Aki nem nekünk valót ír, tömje vagy a zsebjébe vagy a Tudományos Gyűjteménybe, vagy az Aurórába és Zsebkönyvbe.”

Furcsa, hogy Kölcsey egy általa lebecsült lapba, Kisfaludy Károly Aurórájába küldte el versét, ahol 1828 decemberében meg is jelent Hymnus címmel. Nem felel meg tehát a valóságnak, hogy a költő azért látta el a „A magyar nép zivataros századaiból” alcímmel a versét, hogy a kijátssza a cenzúra éberségét.

Erre nem is lett volna szükség, mert a költemény nem keltett különösebb visszhangot. Az első apró elismerésre 1832 februárjában került sor, a Széchenyi által alapított Pesti Casino felolvasóestek egyikén. Kölcsey barátja, Bártfay László az első rendezvényen olvasta fel először nyilvánosan a verset. Az ő Kölcseynek írt levele az első írás, amelyben valaki idézi a Himnusz szövegét, – ráadásul mindjárt hibásan: „Én valék a szerencsés első olvashatni – a Te Hymnusodat: Áld meg Isten a Magyart”. Ezt követően, még ebben az évben jelent meg Kölcsey Ferenc munkáinak első kötete, benne a vers, immár Hymnus, a ‘Magyar nép’ zivataros századaiból címmel.

1838. augusztus 24-én Kölcsey Ferenc úgy halt meg, hogy soha nem gondolt rá: műve egyszer mindenki által ismert nemzeti himnusszá válik. Kölcsey halála után Szemere Pál egy végül töredékben maradt tanulmányt kezdett írni barátja életművéről. Ebben írja le, hogy Kölcsey versét a (tévesen azonosított) Balassi-ének ihlette. Szemere szerint Kölcsey a Himnusz megírásakor „szavát fogadta elődjének”, amikor megírta Istenhez kesergő és síró versét. Minden bizonnyal Kölcsey halála és bontakozó kultusza is hozzájárult ahhoz, hogy a Himnuszt egyre többen olvasták és idézték. 

(Forrás: valaszonline.hu)