Farsang az álruhába öltözés ideje. Ilyenkor szabad megjátszanunk magunkat, valami mögé elbújunk. A bújócska lényege, hogy kifigurázzuk azt, amikor az ember nem mutatja be tisztán szándékát. Ősi szokás a kecskézés, amikor ezt az állatot utánozva ugrálva viccelődtek.

Kisfilm:

A Paradicsom óta, ahol az első emberpár ádámkosztümét felcserélte fügefalevelekre, ebben a csiki-csuki játékban élünk: Kint a bárány, bent a farkas, aztán a futkosás. De Isten soha nem nevelő tanárként jön el ebbe a játékba. Nem mondja: Vedd le már azt a fügefalevelet! Tessék rendesen viselkedni! Nem. Sokkal nagyobb ennek a játéknak a drámája, hogysem egyszerűen megoldható lenne így. Isten elhozza a böjt korszakát. A Paradicsomon kívül - mondhatjuk így is, - folyamatos, kényszerű böjtben élünk. A hiány, az elvágyódás, a teljesség utáni szomj jellemez minket itt, a földön.

Valahogy úgy, ahogyan a mesében egyszer hét kecskegida maradt egyedül a házban. Anyukájuk elment, ők pedig bezárkóztak, és féltek a farkastól. Anyukájuk intelmeit magukba zárták, és talán még mondogatták is: Nem engedjük be a farkast! Ma egészen érthető ennek a mesének a képi rendszere: Kívül az álruhás farkas, belül a félős gidák. Kint a hazugság, bent az aggodalom. Így megy az élet csiki-csuki játéka. Azután három próbát tesz a kint rekedt farkas. Először formális hazugságot mond: Én vagyok az anyukátok. Ezzel nem megy sokra. Aztán elváltoztatja a hangját, bekrétázza a torkát, és majdnem megtéveszti a gidákat, de szerencsére meglátják a farkas lábát. De harmadszorra a fület és a szemet egyszerre téveszti meg! Tökéletes báránybőrbe bujtatott ordas! Nekem azonnal eszembe jutott a kommunikációs eszközök átalakulása: Újság, rádió, televízió, számítógép... Ma már senki sem áltat bennünket azzal, hogy mindezek arra valók, hogy bennünket tájékoztassanak. Itt a legerősebb befolyásolási erő lehetőségéért folyik a küzdelem. Jézus mindeközben minket nem harcra hív. Ő óvakodásra szólít fel. Ezzel a visszaható jellegű igével azt mondja, hogy nem érdemes a farkas-bárány meccsbe beszállni. Ez eleve vesztes és önpusztító. Inkább távolról, óvakodva nézzük a mai kommunikációs világ valóság játszmáját! Mintha ezt kérné: Ne vonódjatok be! A nem bevonódás pedig a szívben történik és nem azáltal, hogy befogjuk a fülünket. Inkább az a lényeg, hogy a történet a végén bontakozik ki. Majd meglátjuk! Ki fog derülni, hogy a bárány bőr csak kellék volt. Talán ez a "nem bevonódás" a mai élet legnagyobb feladata, hiszen ma szinte minden üzenetet érzelmi fegyverekkel tukmálnak ránk: Most éppen erre van szükséged! Nem maradhatsz le! De legalábbis megbetegszel, ha nem hallgatsz ránk! A gidák hiába zárkóznak be a házba, az nem elég. Figyelemre és óvakodásra van szükség. De mindenekelőtt arra, hogy önmagunk legyünk. Tegyük le az álarcot, és bárányként álljunk az igazi Bárány mellé!