Végre százmilliókban tudatosult a földi létezést fenyegető veszély. Északtól délig, kelettől nyugatig mindenki tudja, hogy ezt a témát nem lehet sem elkerülni, sem egyes emberek öko-hobbyjának tartani.

Ma az a helyzet mind a globális, mind a lokális « politikai piacon », hogy csakis az ellentábor malmára hajthatja a tüzeket oltandó vizet, ha valaki ezzel a ternddel szembemegy. Úgyhogy Schiffer András a Mandinerben azt mondja, hogy 2019 nyarának globális politikai slágere a klímaválság lett. 

De ez csupán szelete az ökológiai válságnak. Az élelmiszer-terrorista világcégek, az autóipar, a gyógyszeripar, a hadiipar, a nukleáris lobbi és a tőzsdespekulánsok mind-mind haszonélvezői ennek a válságnak. A szabadkereskedelmi politika a neoliberális világrend alapja. « A rendszer pedig a jó öreg elcsatornázással reagál az egyébként saját maga által előidézett természeti kihívásokra: politikai terméket farag a klímaváltozásból, s így hasítja ki az ökológiai válság egészéből. »  - írja a Mandinerben Schiffer.

Ami engem is a legjobban zavar, és kifejezetten jólesett a cikkben, hogy a létfeltételek pusztulásáért az egyént teszik felelősség bujtatottan is egy-egy ilyen akcióval, mint a « műanyagmentes július ». A figyelem fókuszában az egyes ember van, aki « legalább tehet valamit », és még véletlenül sem a profitközpontú világrend. Ezt az aljas módszert nevezik greenwashingnak. Ide tartoznak azok a javaslatok is, mint a műhús.

A klímaváltozás híre növeli az elektromos autók iránti keresletet. Az elektromos autók tartós akkumulátora többek között lítiumból van. A világ legnagyobb lítiumtartaléka Bolíviában található. A bolíviai lítiumot a német ACISA termelte ki, és szállított akkumulátorokat az amerikai Tesla számára. Azután a Morales-kormány felmondta az ACISA-megállapodást. Újratárgyalták a lítium-ügyet, úgy, hogy a nyereség nagyobb része a térség lakosságánál maradjon. Elhatározták, hogy az országon belül dolgozzák fel a lítiumot, és csak feldolgozott formában, például akkumulátorként exportálják, egyúttal Bolívia szabhatta volna meg a lítium világpiaci árát. Néhány nap múlva azonban Moralesnek mennie kellett, a német kormány és a német Zöldek pedig az elsők között üdvözölte a bolíviai hatalomváltást.

Az ökológiai válságot előidéző neoliberális világrend három részre osztja a földkerekséget.

Vannak periferiális országok, amelyek szabadon megfoszthatók ásványkincseiktől, természeti erőforrásaiktól. Vannak félperiferiális országok, amelyeket olcsó munkaerővel lehet benépesíteni. Végül  vannak centrumországok, valamint globális pénzügyi, nagyvállalati hálózatok, amelyek az egész láncolat hasznát lefölözik, miközben a profitszivattyú környezeti kárait igyekeznek minél távolabbi országokra teríteni. «Erre a világrendre kell nemet mondania annak, aki a Földet, és annak is, aki a helyi közösségeket akarja megmenteni. » - fejezi be SchifferAndrás, akinek szavai azért is különösne erősek, hiszen ő a közéletbe elsősorban a zöldmozgalmon keresztül kapcsolódott, 2008-ban ő alakította a Lehet Más a Politika nevű mozgalmat, mely 2009-ben párttá szerveződött, és amelyből visszavonzult, majd 2018-ban kilépett. De hogy gondolkodása mennyire nem egyoldalú, azt az európai szavaztások előtti nyilatkozata mutatja : „Aki a kaviárbaloldalra és a neoliberálisokra szavaz, az az offshore-ra és a tőke Európájára szavaz.”

(Forrás : Mandiner.hu)