Muhari-Papp Sándor Balázs rajzasztalán a sebészet a művészettel találkozik. Pedig volt, amikor már azon gondolkodott, elajándékozza ceruzáit, ecseteit, de egyszer csak megcsörrent a telefonja és Csókay doktor szólt bele.

- Megkérdezte, volna-e kedvem megrajzolni neki egy agyműtétet. Kicsomagoltam a ceruzáim, elmentem hozzá, és 24 órán át egyfolytában dolgoztunk. Ez volt az első közös munkánk.

Muhari-Papp Sándor Balázs képein a művészet, a tudomány és a hit kel életre. Nemcsak megörökítette, de elő is készítette rajzain Csókay András sebészprofesszor világszenzációnak számító, sikeres operációját, amelyet a bangladesi sziámi ikerpáron hajtottak végre.

- Egy évet készültünk erre az operációra. Rengeteget rajzoltam. Megkaptuk a CT-t, majd Kiss Zoltán – aki egyébként a Terminátor című film díszletszobrásza is volt – megépítette az összenőtt koponyákat, és ezen kezdtük el a próbákat. Ezek mérnöki munkát igényeltek. Mikor a professzor megtervezte, hogyan választja szét őket, 2-3 mm pontosságú, a szobrász által készített makettről rajzoltam. Rengeteg módosítás és terv született, András ezek alapján, bábukon próbálta ki a különféle megoldási lehetőségeket. A Honvéd Kórházban gyakoroltunk egy stábbal. Végül Bangladesbe is vele tartottam, ott segítettem, ahol tudtam. Sokat foglalkoztam a gyerekekkel, énekeltem nekik, beszéltem hozzájuk. Hála Istennek mindketten jól vannak, András fantasztikus műtétet hajtott végre. Ez az egész történet csodálatos. Bangladesben és Magyarországon a műtét közben több százezren imádkoztak a gyerekekért, Rabeyáért és Rukayáért.

Egyikük nehezebben fejlődik, de már az is ajándék, hogy életben maradtak. A mérhetetlenül sok gyakorlás mellett az imaháttér adott erőt dr. Csókay Andrásnak és az őt segítő csapatnak a több mint 30 órás műtéthez.

Muhari-Papp Sándor Balázs azt mondja magáról, hogy képzőművész, fotós, műtőssegéd, rakodó- és segédmunkás, bébi- és nagymamaszitter egy személyben.

- Korábban többször felmerült már bennem, hogy amit festek, rajzolok, annak mennyi értelme van. Ezért találtam ki magamnak, hogy bébiszitterkedem, és segítek az ismerőseimnek megcsinálni a lakását. Ha megkérdezi tőlem majd a Jóisten, hogy „mit csináltál, Balázs”, és azt tudom csak mondani, hogy festettem, akkor mit szól? Akkor, gondoltam, előhozakodom majd azzal, hogy ápoló is voltam, gyerekekre, nagymamára vigyáztam, végeztem hasznos dolgokat is. Én is átéltem egy súlyos balesetet, tudom, milyen nehéz kiszolgáltatottnak lenni. Éppen ezért, amikor Csókay doktornak rajzolok, nem csupán a technikai módszert vetem lapra, hanem a betegek érzelmeit is bele tudom vinni.

A művész és az orvos barátságáról, közös munkájukról, a különös képekből nyílt kiállításról és a munkásságát bemutató könyvről bővebben a kultura.hu írásában olvashatnak.

(Forrás: kultura.hu)