Szerintük rendkívüli aktualitása van az abortusz elleni, életpárti felszólalásnak, az életvédelem valóban időszerű témájáról viszont ugyanebben az írásban hallgatnak.

Örvendetes folyamatnak lehetünk tanúi a magyar katolikus egyházi intézményrendszer vonatkozásában. Az utóbbi években a társadalmi problémák felmerülése idején hallgatagnak bizonyuló, netán esetlenül, nem kellő érzékenységgel megszólaló főpásztorok az elmúlt hónapokban mintha ráéreztek volna a nyitottabb, párbeszédkészebb kommunikáció ízére.

Bizony, már nem csupán Böjte Csaba, vagy a SZEMlélek munkatársa, Hodász András gondolatmorzsái jutnak el a média hullámain egyre többekhez: egy ideje videók sorozatában szól a nemzet tagjaihoz Beer Miklós püspök, a pannonhalmi bencések adventi minisorozatot adtak közre, de ha kicsit mélyebbre ásunk, láthatjuk, hogy újabban több püspök is odaáll a kamera elé, bár Udvardy György veszprémi érsektől ez nem is számít akkora újdonságnak.

Székely János is sok szívhez szóló történetet oszt meg velünk időről időre. Itt van a legfrissebb:

Varga László néhány napja közvetlenül a SZEMlélek kérésére foglalt állást a "digitális mise" nevű kezdeményezés kapcsán. – A médiában való jelenlétünk sok kívánnivalót hagy maga után, unalmasak vagyunk a fiatalok számára!

Itt az ideje, hogy megtanulva az ő nyelvüket másként fejezzük ki magunkat, és kreatívan reagáljunk a dolgokra – mutat rá a kaposvári megyéspüspök.

A sor folytatható lenne, mindeközben a bővülés, fejlődés lehetősége nyitva áll a katolikus püspökök előtt.

A videóüzenetek mellett írott formában is élénkülésnek lehetünk tanúi. Ha valaki lemaradt volna Veres András újévi üzenetéről, ide kattintva találja a püspöki közösség vezetőjének gondolatait. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ráadásul igen terjedelmes, ám jól tagolt írásban foglalkozott az elmúlt 30 év társadalmi folyamataival a tavaly november közepén kiadott, "Megújulás a szeretetben" című körlevelében.

December 28-án aztán az aktuális ünnephez – Aprószentek – kapcsolódva még egy körlevél látott napvilágot az MKPK részéről, amely ide kattintva olvasható.

Amíg maga a felvázolt kommunikációs fejlődési folyamat az előzmények ismeretében különösen üdvözlendő, sőt, a legutóbbi körlevél meghívó, embertársi hangneme, stílusa feledteti sokakkal a korábban az élet foganása körül kialakult társadalmi polémia bántó egyházi felhangjait, több kérdés is felmerülhet a figyelmes olvasóban.

Például az, hogy mi alapján állítják a szerzők, hogy a témának – a megfogant emberi élet védelme – "rendkívüli aktualitása" lenne. Ha valami örömteli lehet a keresztény értékrendű emberek számára, az a magyarországi abortusz-tendencia alakulása.

Készítettem két grafikont, amelyek tényszerűen mutatják az évenkénti változást.

Ezekből egyértelműen kiolvasható, hogy

soha nem volt olyan kevés az idehaza legálisan elvégzett újkori abortuszok száma (tehát az 1956-os rendeleti szabályozás óta), mint a legutóbbi teljes ismert adatú évben (2018-ban), a 100 élveszületésre vonatkozó arányszám is csak egyszer volt alacsonyabb: 65 éve, egy olyan esztendőben, amikor még nem lehetett legálisan ilyen beavatkozást elvégezni Magyarországon.

Nem kérdés, hogy az a 26 ezer 941 magzati élet, amelyet 2018-ban kioltottak, keresztény szempontból borzasztó adat, fájó tény, ugyanakkor a folyamat egyértelműen életpárti irányba halad, és ezt érdemes szem előtt tartani, sőt, akár üdvözölni is – ahogy számos orgánum meg is tette ezt 2019-ben.

Az a kisebbik dilemma, hogy vajon miért éppen most érezte úgy a magyar katolikus püspökök közössége, hogy "rendkívüli aktualitása" lenne a témának. Aktualitása mindig van az életvédelemnek, de nehéz felfedezni a rendkívülinek titulált, felszólalást igénylő helyzetet.

Eltekintve attól, hogy a körlevél hasonlít egy olyan diák dolgozatára, aki nem csupán sokat merített más forrásból (7 bekezdés valójában máshonnan vett idézet, ezzel szemben nagyjából 3 bekezdés tartalmaz érdemi saját gondolatot, és azok épp eleget is mondtak volna a témáról önmagukban), de még az adatokat sem ellenőrizte (valóban szülei 16. gyermekeként született volna Benjamin Franklin?), a fő gond az, hogy éppenséggel volna az élet fogantatása témájában aktuális megszólalnivaló, ám arról egy szót sem ejtenek püspökeink ebben a körlevélben.

Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára egy tavalyi népesedéspolitikai konferencián elmondta ugyanis, hogy "a kormány segíteni akar a 150 ezer meddőségi problémával küzdő párnak, ezért a meddőségi kezelések a jövőben olcsóbbak, gyorsabbak és mindenki számára hozzáférhetőek lesznek".

Habár a meddőségi kezelések tágabb beavatkozási kört takarhatnak, valójában a mesterséges megtermékenyítés támogatása az ország vezetőinek egyik fő népesedéspolitikai célja. Ezt eddig sem titkolták, az illetékes államtitkár szerint "a lombikprogram egy fontos lehetőség a gyermektelen pároknak".

Sőt, a politikusi ígéretet tett rá, hogy 2020. január elsejétől ingyenessé válnak a meddőségkezelésben használt, jelenleg is finanszírozott gyógyszerek és meddőségi beavatkozások. A valóságban ez az időpont várhatóan július 1. lesz.

Az tehát a legfurcsább a katolikus püspökök legfrissebb körlevelében, hogy

míg az élet foganásának témája kapcsán rendkívül aktuálisnak tartanak valamit, amit leginkább üdvözölni lehetne részükről, addig egyetlen szót sem ejtenek arról, amit aktuálisan ellenezniük kellene, az élet természet szerinti megfoganásának (akár meg nem foganásának) védelmében.

A felsorolt örömteli fejlődés újabb állomása lehetne, ha valóban aktuális társadalmi témákban tudnának iránymutatást adni püspökeink a megfogant élet védelméről szóló körlevél hangnemében.

(Illusztráció forrása: babaszoba.hu)