A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázó közösség tagjai – versenyzők, edzők és szülők egyaránt – példamutató módon közös etikai kódexet fogalmaztak meg egy „Adventi nyilatkozat” formájában.
A sport nemcsak verseny, de nagyon fontos színtere az emberi jellem megismerésének és fejlődésének is. A sport maga az élet: öröm, bánat, munka, verseny, játék, fegyelem, együttműködés, győzelem, vereség, újrakezdés, alázat, tisztelet. A sport megmutatja az emberi jellemet és megtanít arra, hogy hogyan éljük meg a fentieket. A sport jobbá, nemesebbé tesz. Ugyanakkor a verseny,
a győzni vágyás nem csak a jó, hanem a rossz tulajdonságainkat is felerősíti – épp ezért segít önmagunk megismerésében.
Mert ha szembesülünk a rossz tulajdonságainkkal, ha nevükön tudjuk őket nevezni, akkor tudunk rajtuk változtatni, akkor tudjuk magunkat legyőzni.
A rövidpályás gyorskorcsolyázásban szülői kezdeményezésre a közösség közös etikai kódexet fogalmazott meg, az alábbi címmel és alcímmel:
A magyar shorttrack közösség tagjainak közös,„adventi nyilatkozata”
A sportszerű versenyzés és szurkolás elismeréséről. Az erőszakos, félelmet keltő és gyűlölködő megnyilvánulások elítéléséről.
Alapja a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség Etikai Kódexe, amely az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1992. szeptember 24-én elfogadott és 2001. május 16-án módosított Európai Sport Charta és Sport Etikai Kódexre támaszkodik. Ennek alapelve, hogy
a FAIR PLAY által képviselt etikai elvek nem önkéntes választáson alapulnak, hanem szerves részei minden sporttevékenységnek, sportpolitikának és sportirányításnak.
A Charta 1. cikk 2. pontja alapján „védeni és fejleszteni kell a sport erkölcsi és etikai alapjait, a sporttevékenységben résztvevők emberi méltóságát és biztonságát, megvédve a sportot és a sportolókat minden politikai, kereskedelmei, pénzügyi manipulációtól, megalázó és méltóságot sértő gyakorlattól, a doppingszerek használatától, valamint a szexuális jellegű visszaélésektől, különösen ami a gyerekek, a fiatalok és a nők zaklatását illeti.”
Az Adventi nyilatkozat meghatározza az alapelveket és külön fejezetben tárgyalja a versenyzők, az edzők és a szülők, hozzátartozók etikai kódexét. Számomra különösen ez utóbbi forradalmi, főleg azért, mert
a nyilatkozat szülői kezdeményezésre jött létre.
A szülők ugyanis egyszerre jelentik az utánpótlás sportban a legnagyobb segítséget, de a legnagyobb akadályt is. Egy szülő finanszírozza a gyermeke sportolását, viszi edzésekre és versenyekre, segíti az edző pedagógiai munkáját. De ha egy szülő beleszól a szakmai munkába, ha taktikai utasításokkal látja el a gyermekét, ha vállalhatatlanul szurkol a lelátón, ha minősíti a másik szülő gyermekét, az rendkívül ártalmas. Számtalan gyermek fejezte már be azért a sportolást, mert nem tudott együtt élni a saját szülei hozzá és a sporttevékenységéhez való viszonyával, nem bírta el, hogy a szülő általa akarta megélni a saját be nem teljesült álmait.
A versenyzők, az edzők, a sportszakemberek és a szülők ugyanahhoz a közösséghez tartoznak és ugyanazért a sikerért dolgoznak. De mindenkinek tudnia kell, hogy hol van a helye a közösségben, és senkinek sem szabad átlépni ezeket a határokat. Mindenkinek tudnia kell, hogy mivel tud segíteni és mivel árt. A rövidpályás gyorskorcsolyázók közössége most meg is fogalmazta és le is fektette ezeket a szabályokat. De a sporttevékenységgel kapcsolatos etika nem sportágfüggő. Mindegyikre ugyanúgy alkalmazható, mert mindenhol emberek – versenyzők, edzők, szülők – élnek együtt, ismerik meg egymást és önmagukat egyre jobban, és együtt lesznek bölcsebbek és jobb emberek is.
(Nyitókép: MTI)
