Többnyire nem, bizony, és ennek oka is van: a hívek elsősorban nem erre a célra adják össze. De jut belőle a nélkülözőknek is.

Lassan meg kell szoknunk, hogy a katolikus egyházról szóló cikkek szerzői arra sem veszik a fáradságot, hogy kicsit utánanézzenek a dolgoknak, mielőtt gépelni kezdenek. Ugyanígy vannak a filmforgatókönyvek írói, szépírók és gyakorlatilag minden szakma "bátrabb" képviselői a kocsmai megmondóemberekkel bezárólag. Nem arról van szó, hogy ne lehetne kritizálni a katolikus egyházat, ha jogos a kritika, de időt és energiát takarítanánk meg, ha először tájékozódnánk, majd utána formálnánk sommás véleményt.

Mert miről is van szó valójában? A héten napvilágot látott a nagy "leleplezés": az úgynevezett Péterfilléreket, azaz a hívek Vatikánnak szánt adományait a pápa nem is a szegényekre költi. Aki egy kicsit is járatos az egyház belső életében, vagy a történelemben, pontosan tudja, hogy miért: ezt a pénzt egyáltalán nem a szegények megsegítésére gyűjtik.

A Péterfillérek nevű adományozási szokás előzményei sok évszázados távlatba nyúlnak vissza,

az ilyen jellegű támogatás dedikált célja pedig a Szentszék kiadásainak és saját karitatív tevékenységének segítése.

A 19. század végén gyakorlatilag ez volt a Szentszék egyetlen bevételi forrása, amikor az olasz egység miatt a Vatikán elveszítette főbb bevételi forrásait, ezért különösen is rászorult a hívek adományára. A katolikusok pedig buzgón adakoztak is, a pápa napi kiadásaira. Gondoljunk bele: egy államot fenntartani, még ha majdnem a legkisebb is a világon, nem kevés pénz! Természetesen a pápa kiadásai között ott van a szegények segítése is, mint költségvetési tétel, de rengeteg más is: a hivatalnokok fizetése, rezsi, felújítás, fenntartási költségek stb.

Egyszóval a Péterfillér a pápa bevétele, amit saját belátása szerint költhet el.

Különösen érthetetlen amúgy a mostani hangulatkeltés Ferenc pápa ellen, hiszen nyilvánvaló tény: rövid regnálása alatt rengeteget tett a szegényekért. Étel és pénzadomány, hálózsákok osztása, zuhanyzók telepítése a Szent Péter téren és még sorolhatnánk.

Személyesen ismerek olyan Rómában tanuló egyetemistát, aki albérletgondjai miatt levélben kért a Vatikántól támogatást, és kapott is segítséget.

A zsurnaliszták vádja azért is kapufa ebben az esetben, mert a katolikus egyháznak – a közhiedelemmel ellentétben – nem elsődleges feladata a szegények segítése, hanem az, hogy őrizze a kinyilatkoztatást és hirdesse az evangéliumot. Természetesen Jézus példája nyomán a szegények felé is küldetésünk van, sőt, ez kiemelt feladat, de

elsősorban azért vagyunk, hogy az üdvösség örömhírét hirdessük minden embernek, a pénztárca vastagságától függetlenül.

A szegények támogatására egyébként létezik dedikált adakozási lehetőség, az úgynevezett "Szent Antal persely". Az ilyen formában érkező támogatásokat csak a rászorulókra költheti a katolikus egyház. Működnek továbbá nemzeti karitász szervezetek – ez a katolikus egyház hivatalos segélyszervezete –, amelyeket a nemzetközi karitász fog össze. A Péterfillérek formájában érkező összeg arra nyújt lehetőséget, hogy ezeken túlmenően a pápa akár további eseti segítséget is nyújtson a rászorulóknak. Hogy mennyi minden valósult meg ilyen formában a közelmúltban, arról ide kattintva lehet tájékozódni.

Az igazi hír, figyelmet érdemlő információ tehát a tények ismeretében nem az, hogy a Péterfillérek nagy részét nem a rászorulókra fordítja a Vatikán, hanem az, hogy az elsősorban saját működésére költendő összegből a szegényeket is támogatja a Szentszék.

Hodász András

(Nyitókép forrása: peterspence.va)