A várakozás ideje van. Rengeteget várakozunk. A tömegben egyre türelmetlenebbül várunk. Lelkünk védekezése, hogy időnként a tompaság lesz úrrá rajtunk.

Ez a világ annyi impulzust ad, hogy ezeket képtelenek vagyunk befogadni. Állandóan intézni kell valamit, szaladunk, félelmes küzdelemben élünk az idővel. Sokszor olyan gyorsan kell döntéseket meghoznunk, hogy az agyunk nem képes követni feladatainkat. A gyorsaság mellett már-már azt is elhisszük, hogy az idő visszafordítható, mintha film lenne.
De Isten úgy alkotta ezt a világot, hogy az idő nem csupán halad, hanem ismétlődik is. Képletesen szólva: Nem csupán hosszú, hanem görbül is. Az idő egyik arca az, hogy kérlelhetetlenül zakatol, de a másik az, hogy mint az évszakoknak, vagy mint az évgyűrűknek a fán: ritmusa van. Egyre többet is lát a fa, miközben egyre magasodik. Ha úgy akar az ember növekedni, a fa képét tovább festve, hogy közben a törzsének vastagsága megmarad, akkor ingatag és életképtelen lesz. A valós életben azonban megkettőzve képes fejlődni az életünk. Tartamában és tartalmában is. 
Advent van. Minden évben ugyanaz, és mégis az idei évben egészen más. Talán most nem a zakatolást látjuk meg, nem azt, hogy rohanunk az új év felé, hanem megállunk egy pillanatra, és megérezzük az idő illatát.

Uram, itt vagyok, veled vagyok, és ezzel az élet lüktetésénél vagyok.

Add, hogy megtanuljak várni Rád, aki mindig is itt voltál!

Most had figyeljek inkább a fához hasonlóan évgyűrűim biztonságos növekedésére, mintsem a magasba törésre!

Segíts, hogy elmélyüljek, hogy meleg fészek, bölcső, szállás legyen számodra az életem akkor is, amikor elbukom, és akkor is, amikor felállok megint!

"Jézusnak az égboltot kell a fejünk fölé nyitnia.
Nem hazug égboltot, üres ígéretekkel:
Azért érzékeny minden földi jajra.
De mégis eget, amely nemcsak kielégíti,
hanem ki is tágítja az emberi szív vágyakozását."
(Jelenits István)

Kisfilm: ITT

(Kép forrása: meselgeto.blog.hu)