A japán főváros hatalmas, fedett stadionjában homíliájával Ferenc pápa  arra hívta az ország kicsiny katolikus közösségét, hogy adjanak válaszokat a japán társadalom sérültségére, betegségeire. Ezt a misét november 25-én, tegnap este mondta.

"Az elszigetelt, izolált „én"ellentéte csak közös, a "mi" lehet," mondta a pápa Tokióban.

Amint Ferenc arca megjelent a képernyőn, nagy ováció töltötte ki a hatalmas tokiói stadiont: 50 000 ember, akik alig több, mint egy tizedét képviselték a kis japán, katolikus közösségnek.

Az emberek a szentmisére jöttek, de mielőtt Ferenc pápa beért volna, rengetegen elállták útját, kifejezték örömüket, áldást kértek gyermekükre, vagy figyelmes pillantást kértek a folyosó szélén ülő betegek számára.

A találkozás kultúrája nem utópia, hanem lehetséges valóság: ezekkel a szavakkal fordult Ferenc pápa a japán fiatalok felé. A fő kérdést így látja:

Az a fontos, hogy mit birtokolok, vagy az, hogy kiért élek? Ne éljünk „zombiként” gazdagságban, a magány rabszolgaságába zárkózó társadalomban.

Így buzdította a fiatalokat Ferenc pápa  Japánban. Idézte Teréz anya szavait, miszerint a legszörnyűbb szegénység a magány.

A Japánban élő fiatalok kulturális és vallási különbözőségének képviseletében egy katolikus, egy buddhista és egy migráns fiatal számolt be legmélyebb félelmeiről és vágyairól a tokiói Szűz Mária székesegyházában.

Amint mondta, a lélekről nem lehet szelfit készíteni. Egyesítsük erőinket és mondjunk nemet a zaklatás kultúrájára – hangsúlyozta  a pápa, válaszolva Leonardo, egy fülöp-szigeteki bevándorló családból származó fiatal kérdésére, aki éveken át ki volt téve társai zaklatásának az iskolában, olyannyira, hogy eljutott az öngyilkosság gondolatáig.

A pápa idézett egy „bölcs mestert”, aki szerint nem a helyes válaszok megtalálása, hanem a helyes kérdések feltevése a bölcsesség kulcsa, majd

arra buzdította a fiatalokat, hogy bátran építsék együtt a jövőt, ne adják fel álmaikat. Japánnak, a világnak szüksége van rájuk. Legyenek nagylelkűek, örömmel és lelkesedéssel építsék közös otthonunkat mindenki számára.

A katolikus egyházfő 300 ember, köztük az akkori szerencsétlenség túlélői előtt is beszélt. Hangoztatta, hogy az emberek felszámolhatják a három katasztrófa következményeit, ha a szolidaritás jegyében összefognak, segítik egymást. A társadalom szerkezetének helyreállítása legalább annyira fontos, mint az egészségügy és a műszaki megoldások. A japán embereket méltatva elmondta, hogy az elmúlt nyolc évben összefogást, türelmet, állhatatosságot és rugalmasságot tanúsítottak.

A pápa vasárnap az atomfegyverek leszerelését sürgette abban a két japán városban, Hirosimában és Nagaszakiban, amely ellen a második világháború végén az Egyesült Államok atomfegyvert vetett be. Védhetetlenül perverznek és erkölcstelennek nevezte az atomfegyverek birtoklását, bevetésüket pedig az emberiség és a természet elleni bűncselekménynek. Szavaira a japán kormány hétfőn reagált. Szuga Josihide kormányszóvivő elismerte, hogy Japán függ az Egyesült Államok nukleáris elrettentő erejétől, de hozzátette, hogy az reális és megfelelő védelmet nyújt számára. A japán-amerikai biztonsági rendszer fenntartása és megszilárdítása legalább annyira fontos, mint az ország védelmi képességeinek megerősítése.  

(Forrás: la-croix.fr, vaticannews.va, m7.sk)