Kopcsány az egykori Magyar Királyság legeslegszélén fekszik Felvidéken. A templom meg a falu legeslegszélén. Földúton lehet eldöcögni hozzá (bár úgy tűnt, épp épül egy szilárd burkolatú is), de tulajdonképpen csak még varázslatosabbá teszi a házat, hogy egy nagy rét közepén áll, ahonnan szinte alig látszik más emberi alkotás.  

Az Antiochiai Szent Margit kápolnát sokáig barokk korinak tartották, aztán a 60-as években előkerült pár gótikus ablaka. Rekonstruálták őket, és egyből „öregedett” pár száz évet. Aztán 2004-ben újabb régészeti kutatás jött, és feltártak pár sírt a fala mellett, a Morva Fejedelemség korából. Ez az államalakulat 900 körül bukott meg, amikor az egész Kárpát-medence magyar fennhatóság alá került. A sírokban építési törmelék is volt, amiből arra következtettek, hogy a templomot is ez idő tájt emelték. 

Néhány éve aztán újabb fordulat következett a kormeghatározásban. Ezúttal az építéshez felhasznált fákat vizsgálták meg, és megállapították, hogy azokat 951-ben döntötték ki. Tehát a templom nem sokkal később épülhetett fel. 

Az egyik építőanyag maradványon állítólag glagolita írásjeleket fedeztek fel. A kápolna 2007 óta a világörökségi javaslati listán szerepel.

Persze jó kérdés, hogy kik építhettek keresztény kőtemplomot a Magyar Nagyfejedelemség területén, évtizedekkel Szent István előtt. Na de ezt majd megválaszolják a történészek. Bármit is mondanak, aki arra autózik, tegyen egy kanyart Kopcsány felé. Mégiscsak ez a Kárpát-medence legöregebb, ma is álló, eredeti funkciójában használt épülete. Ráadásul nagyon szép, főleg azoknak, akik szeretik az ilyen csöpp középkori templomokat.

(Forrás: Index.hu/urbanista, ZUBRECZKI DÁVID)