Egy friss mozifilm erősítheti a tévképzetet, hogy egyesek ízlés szerint választhatnak maguknak pápát, de az alkotás akár segíthet is, hogy a helyére tegyük, mit tanít erről a katolikus egyház.

A Netflixen nemsokára minden előfizető számára elérhető lesz a Két pápa című film, amely XVI. Benedekről és utódjáról, Ferencről szól. A két főszerepet Anthony Hopkins és Jonathan Pryce játsza. Az alkotók meglovagolják a ritka történelmi eseményt és nem különben az előddel és az utóddal kapcsolatos vélemények közötti mély szakadékot. A film kasszasikerre számít, miközben elmélyíti azt a közkeletű tévedést is, miszerint Bergoglio bíboros pápává választását követően a katolikus egyháznak két pápája lenne: Benedek és Ferenc. Az egyházi tanítás szerint azonban csak egy pápa van, s azt Ferencnek hívják.

XVI. Benedek pápa 2013. február 11-én 11 órakor jelentette be, hogy február 28. este 8 órai hatállyal lemond pápai szolgálatáról. A bejelentéskor így fogalmazott:

“Tudatában e tett súlyosságának, teljes szabadsággal kinyilatkoztatom, hogy lemondok szolgálatomról, mint Róma Püspöke, mint Szent Péter utóda, amelyre 2005. április 19-én a bíborosok révén kaptam megbízatást. 2013. február 28-án este 8 órától a római szék, Szent Péter széke üresnek nyilvánítandó. Az illetékeseknek konklávét kell összehívniuk az új pápa megválasztására.”

A szöveg egyértelművé teszi, hogy XVI. Benedek pápa a saját pápai szolgálatát a nevezett időponttól kezdve befejezettnek tekintette s új pápa megválasztására szólított fel. Az érvényben lévő egyházi törvénykönyv 332. kánonjának 2. paragrafusa úgy rendelkezik, hogy

“Ha úgy adódik, hogy a római pápa lemond hivataláról, az érvényességhez szükséges, hogy a lemondás szabadon, annak kijelentése pedig szabályosan történjék, de nem szükséges, hogy bárki is elfogadja.”

Ez a paragrafus nem részletezi, hogy ha a pápa lemond hivataláról, akkor milyen kánonjogi státus illeti meg. Ám a törvény általánosságban világosan szabályozza, hogy az egyházi hivatalról való lemondásnak milyen következményei vannak (184-186. kánonok). A lemondást a törvénykönyv a hivatal elvesztése fejezetben tárgyalja, melynek a lemondás csak az egyik esete. A hivatal elveszíthető az előre megállapított idő elteltével, a jogban meghatározott életkor elérésével, áthelyezéssel, elmozdítással és megfosztással is. Mindezekből egyértelműen következik, hogy XVI. Benedek pápa már nem rendelkezik azzal a hivatallal, amit pápaságnak nevez a katolikus egyház, vagyis nem pápa.

A keveredést, s egyben a film számára is elégséges muníciót több forrásra vezethetjük vissza. Elsősorban a világszenzációt követő médiatalálgatások, amelyek a lemondás okát, a körülményeit, a két pápa egymáshoz viszonyát stb. érintették és érintik a mai napig. Ezeken a külső okokon túl azonban a volt pápa és a jelenlegi pápa is súlyos hibákat követett el, amelyek kiigazítása szinte lehetetlennek tűnik.

A volt pápa - a részletes kánonjogi szabályozás híján- úgy rendelkezett, hogy hivatalos megszólítása nyugalmazott, emeritus pápa legyen. A megjelölésben azonban szerepel a pápa kifejezés, így nem fejezi ki egyértelműen, hogy már nem pápa. Később oda nyilatkozott, legjobb lenne, ha egyszerűen Benedek testvérnek neveznék. Néhány évvel lemondását követően megpróbálta tisztázni ezt a félreértést, amelynek azonban nem lett valódi súlya a közgondolkodásban. Walter Brandmüller német bíborosnak írt levelében úgy fogalmazott:

“A nyugalmazott (emeritus) pápa megnevezéssel megpróbáltam keresni egy olyan helyzetet, amely révén a sajtónyilvánosság számára teljességgel elérhetetlen tudok maradni, és amely egyértelműen kifejezi, hogy csak egyetlen pápa van.” (Levél Walter Brandmüller bíborosnak, 2017. november 9.)

Ugyanakkor lemondását követően Joseph Ratzinger újra is újra jelentkezett a nyilvánosság előtt különböző nyilatkozatokkal. S nem különben továbbra is hordja a hófehér reverendát. Mindezekkel hozzájárul ahhoz a tévképzethez, hogy a katolikusok ízlés, vallási érzékenység és hitfelfogás alapján választhatnak maguknak pápát. S ha Ferenc pápa intézkedéseivel vagy irányvonalával nem értenek egyet, jó katolikusként tisztelhetik a másik pápát.

Ferenc pápa pedig azt a hibát követte el, hogy - nyilván elődje iránti tiszteletből - megerősítette elődje pápai státusának látszatát. Ahelyett, hogy elrendelte volna, hogy elődje vonuljon kolostorba és így zárkózzék el a nyilvánosság elől, számára a Vatikánon belül jelölt ki tartózkodási helyet, ahol rendszeresen felkeresi őt.

“Minden alkalommal, amikor felkeresem, engedem beszélni. S amikor hallgatom, megerősödöm szavainak világosságától. Érzem általa az egyház hagyományát, azt a hagyományt, amely nem múzeumba való.”

Többek között így nyilatkozott kapcsolatukról Ferenc pápa Sibiuból Rómába tartó repülőútján, idén június 3-án.

Meglehet persze, hogy Benedek testvér vagy Ferenc pápa tehetett volna bármit is, a szenzációra éhes média és az élet minden területén választáshoz sőt válogatáshoz szokott katolikusok is ragaszkodtak volna a két pápához. Végül is mindaddig, amíg az egyház egységéhez vezető két nagyszerű pápa személyiség szellemi és lelki auráját élvezik és követik, nem sérül az egyház katolikus mivolta. Ám ha az egyik választásával a másik kizárása a cél, az már kívül esik az egyházjog és az egyház normatív tanításának határain.

A Két pápa című film beharangozása kapcsán még inkább erőre kapnak majd az előd és az utód szolgálatával kapcsolatos nézetek és találgatások. Maga a film is azt ígéri, hogy titkokról lebbenti majd föl a fátylat. Ám azt, hogy maga a katolikus egyház kánonjai mit tanítanak, s ebből mi következik a megfelelő katolikus fölfogásra nézve, nem ebből a filmből lehet és kell megtudni.

Máté-Tóth András

(Nyitókép: hypebeast.com)