Voltak idők, amikor még unokák és nagyszülők zenei érdeklődésében sokkal több volt az átfedés.

Az én Romániában eltöltött gyerekkoromban például esélyem sem volt másmilyen zenét hallgatni, mint amit elém tettek vagy megengedtek – hol volt még a szinte korlátlan zenei hozzáférés és a meglepő-váratlan felfedezések aranykora? - írja Szabó T. Anna a papageno.hu internetes oldalon megjelent tárcájában.

A televízióban egy szál csatornát lehetett elérni, a családban egyetlen rádió volt, a lemezjátszó pedig édesapám szobájában lakott, ünnepélyesen együtt hallgattunk meg minden hanglemezt, így ismerkedtem meg például az államilag nem létezőnek tekintett jazzel. Nagymamáméknál is volt lemezjátszó, áhítattal szedegettem elő és nézegettem a bakeliteket, az egyiktől (nem emlékszem a címére) különösen féltem, mert Signorelli orvietói pokol-freskója volt rajta, azóta se láttam félelmetesebbet. Ha ilyen a borító, milyen lehet a zene? – gondoltam borzongva, de ezt a bizonyos lemezt soha nem hallgathattam meg, mert a lemezjátszó kopott tűjét sem lehetett újra cserélni abban a hiánygazdaságban.

ha már jól kinézelődtem magam, hunyjam be a szemem, és képzeljek el képeket és történeteket a muzsikára.

Nagy örömmel tapasztaltam, hogy mindjárt az elején működött a módszer. Nem programzenét játszottak aznap, úgyhogy szabadon garázdálkodhatott a képzeletem, nem untam a hosszú estét, büszkén mentem haza, és ez az öröm megalapozta a későbbi felnőtt koncertre járások boldogságát.

„Nekem ebből elég volt” jelentette ki éppen ekkortájt hároméves öcsém a páholyból, a lehető leghangosabban, a Diótörő lírai zárójelenetének áhítatában, és megszégyenült édesanyám hanyatt-homlok rohant ki vele az operából. Pedig csupán azért történt ez a malőr, mivel épp-csak belenéztek a darabba, ugyanis értem jöttek, de előbb érkeztek és beültek ők is, hátha felkelti a kicsi figyelmét Csajkovszkij muzsikája – jó volt a szándék, de nem kellett volna.

A kisgyerek, ha nincs kellően felkészítve a zenei élményre, tiltakozni fog,

hiszen nem érti, miért jó ez neki, az érték hosszas élvezetéhez pedig még túlságosan türelmetlen. Ha lett volna idő elmagyarázni neki, hogy mit lát, mit hall, és mire érdemes figyelnie, akkor biztosan nem tiltakozott volna ilyen vehemensen.

Ebben az egyre sötétedő novemberben, amikor még az ünnepi várakozás illatai-fényei sem segíthetnek elviselni a hosszú estéket, különösen nagy segítség, hogy a MÁV Zenekartól ilyen sok fényes muzsikát és hozzáértő magyarázatot kapnak a gyerekek is, nemcsak a szülők. Milyen öröm, hogy már a magzatok is részesülhetnek a zenében, hogy a szeretetkoncerteken a kismamák és a kispapák, a kicsi és a nagyobb testvérek is együtt figyelhetnek a hangokra, milyen remek, hogy a hétgyerekes Bocsák családdal együtt hallgathatnak hegedűt, csellót, zongorát, vadászkürtöt, hogy nagyszülőkkel élvezhetik értő figyelemmel a klasszikus Hattyúk tavát!

A közös élmény egy életre összeköt és lehetőséget ad arra, hogy később a kamasz és a felnőtt visszatérhessen a muzsika biztonságába, és soha ne kelljen többé unatkoznia: mindig van érdekes hangverseny a közelben.