Batka Ferenc 1956-ban járt a teológiára. Különösen tehetséges volt. Nagybátyám, Merétey Sándor szintén a református teológiára járt vele. 2006-ban kértem meg őt és Batka Ferenc még élő testvérét, Anikót, hogy meséljék el, mi történt.
Batka Anikó: '56. október 25-én reggel anyánk átment a tejcsarnokba, a Bécsi kapu térre. Amíg anya nem volt otthon, a fiúk meglógtak. Anyánk nem akarta elengedni őket abba a zavaros világba, ahol mindenhonnan lövöldöznek. Bejöttek hozzám, a Hattyú utcába, de pár perc múlva felálltak, hogy elmennek egy kicsit szétnézni. Elindult a két öcsém: Gyuri és Ferike. Átmentek a Margit-hídon, és a Jászai Mari téren találkoztak össze Merétey Sanyival, aki Ferikének volt osztálytársa.
Merétey Sándor: A Szabadság térre menve találkoztunk egészen véletlenül. Kiderült, hogy Batka Ferinek kötözésre kellett mennie a klinikára, ezért igyekezett arrafelé. A keze be volt kötve. Ahogy haladtunk a belváros irányába, láttuk, hogy jöttek tankok nemzeti zászlóval és vonultak a Parlament felé. A Parlament elé fel voltak állítva a szovjet páncélosok.
Fekete Ágnes: Nem félt ott mindenki?
Merétey Sándor: Piros, zöld és fehér zászlókkal vonultak be, és szemben álltak meg. Tulajdonképpen oroszok az oroszokkal szemben. Nagyban ment a barátkozás és beszélgetés. Nem volt semmi baj egészen addig, amíg a tömeg a Parlament elé vonult, és ott egy-két olyan ember, akik bizonyos fajta extázisba estek, be akartak mászni a Parlament kapuján. Ez lehetett a riadó elrendelésének oka. Figyelők voltunk ott, néztük, hogy mivé fajul a dolog. Ismerősökkel találkoztunk.
Fekete Ágnes: Tehát csak a kíváncsiság vonzotta oda?
Merétey Sándor: Kíváncsiság, és együtt éreztünk.
Batka Anikó: Teljesen védtelenek voltak, fegyvertelenek, bevásárló anyák, gyermekekkel. Gerőt követelték.
Merétey Sándor: Amikor megszólaltak a fegyverek, mindenki levágódott a földre, elkezdett magának fedezéket keresni. Az első lövések oldalról jöttek, és amikor ezek elől fedezéket kerestek, akkor szólaltak meg a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről a géppisztolyok, és kaszabolták le a népet. Tömeggyilkolás történt. Lőszünetben mindenki a Parlament mellé, az egyik lőárnyékba próbált menedéket keresni. Mi ott menekültünk meg.
Batka Anikó: Az első sortűzbe beleesett Ferike is.
Merétey Sándor: Utána el kellett hagyni a helyet. Nem tudtam semmit arról, hogy Ferivel mi történt. Valószínűnek lehetett tartani, hogy sokan ott maradtak, és kevesen kerültek ki élve. "Az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik." - mondja az evangélium. Ezt én magam sem értem. A mellettem lévők is életüket vesztették. Nem lehet megérteni, hogy ez hogyan történt. Tény az, hogy utána feltereltek bennünket a Parlament lépcsőjére, és ott vártuk meg, amíg elmúlt ez az egész. Végül is, amikor kiengedtek a Parlamentből, gyakorlatilag semmi nyom nem maradt a téren. Mindent lepucoltak és elvittek.
Batka Anikó: Nem tudtuk, hogy meghalt. Sanyit olyan sokk érte, aminek következtében nem volt tudatában semminek, teljesen össze volt zavarodva. Két hétig kerestük Ferikét: telefonon, rádióban, kórházakban. Végül Gyurival elmentünk a Farkasréti temetőbe, ott nem találtuk, Lackó pedig elment a kórbonctani intézetbe. Ott talált egy listát, amin rajta volt Ferike neve azzal a megjegyzéssel, hogy a Kerepesi temetőbe vitték. A Kerepesi temetőben szintén megtalálta ugyanezt a listát, de azzal a megjegyzéssel, hogy helyhiány miatt továbbvitték Rákoskeresztúrra. Akkor már nem volt villamos, ezért ki kellett gyalogolnia Rákoskeresztúrra, ahol 600 ácsolt deszkakoporsóban feküdtek a Parlament előtti áldozatok. A temetőcsősszel nyitogatták sorra a koporsókat, mert név nem volt egyiken sem. Igy találta meg Ferikét.
Fekete Ágnes: Tehát egyszerűen csak nem jött haza.
Batka Anikó: Nem jött haza. Gyuri hazajött, Ferike pedig nem jött haza. Majdnem biztosra vettük, hogy valami baja történt, de amíg nem találtuk meg, addig végig reménykedtünk abban, hogy valami csoda folytán csak megtaláljuk.
Merétey Sándor: Elmentem haza és sokáig nem is jöttem ki, úgyhogy eljöttek hozzám érdeklődni, hogy mi történt. Féltem attól, ami történt. Egy kicsit lelkiismeretfurdalást is éreztem, amiért én életben maradtam. Úgy látszik, hogy Isten valamilyen feladatot akart kitűzni nekem, valamire meghagyott.
Batka Anikó: Szegény anyám és apám. A lakásunkat teljesen szétlőtték. A Bécsi kapu elé fel volt állítva egy szovjet tank, és lőttek minden házra, amin kis ablakok voltak, úgyhogy soha nem mentek ki. Iszonyatos dolgok történtek. Gyuri lezáratta a koporsót, miután azonosította Ferikét. El lehet képzelni, hogy a halála után két héttel, miután fejlövést kapott... Soha nem beszéltünk erről, hogy anyámék ne tudják, hogy mit csináltak Ferikével. Roppant jámbor lélek volt, naiv, tele jóhiszeműséggel, szeretettel. Borzasztóan szerette a gyerekeket. Az utolsó karácsonyon egy tapadós posztót felragasztott a falra, és elmesélte a gyerekeknek Krisztus születését és a három királyokat. Már vőlegény is volt, édes mennyasszonya volt. Ennyi az emberi élet. Soha semmilyen jóvátételi igényt nem nyújtottunk be, mert ezt nem lehet pénzzel megfizetni. Minek a pénz?
Merétey Sándor: Változatlanul állítom, hogy 1956 csodálatos dolog volt az egész ország számára. Nem csak azért, mert végre három napon át igazi polgári demokrácia volt Magyarországon, hanem azért is, mert felkeltette az emberekben a tisztaság utáni vágyat.
Fekete Ágnes: Állítólag az Astoriánál ki volt rakva egy persely.
Merétey Sándor: Igen, magam is dobtam bele pénzt. Egy nagy ládában a sebesültek, az elhunytak hozzátartozói részére lehetett pénzt elhelyezni. Senki nem kérdezte, hogy mi lesz vele, hanem mindenki csak tette bele, és áldozott annak az oltárán, amit nagyon szentnek tartott mindenki. A jó tulajdonságokat hozta ki a forradalom a népből. Ezek még ma is benne vannak, és nagy szükség van rájuk.
Családom által őrzött dokumentumok a műegyetemi felvonulás rendje, és szórólapok:
(Forrás: tebennedbiztunk.hu)
