Az ingyenes őszi kurzusokat magyar nyelven, három témában – boldogság, Trianon és médiaszabadság tartják. A résztvevők Várszegi Asztrik, Skrabski Fruzsina és Ablonczy Balázs előadásait is hallgathatják.
A szabadegyetem közleménye szerint Magyarországon szinte teljesen eltűnt a különböző nyilvános fórumokról a közügyekről folytatott nyílt vita a különböző világnézetet képviselő, eltérő politikai értékeket valló emberek között.
Lassan felnő egy generáció, amelynek a politika iránt komolyabban érdeklődő tagjai egy szélsőségesen polarizált világ kommunikációs sablonjait ismerik csak és ezeket használják.
A CEU Bibó István Szabadegyetem résztvevői különböző politikai értékeket valló előadóktól hallhatnak vitákat átfogó történelmi, politikai, gazdasági, kulturális kérdésekről és maguk is részt vehetnek ezekben a vitákban.
Bibó István, a kezdeményezés névadója nem csupán a 20. század jelentős magyar gondolkodója és teoretikusa volt, de életműve és személyisége hidat is képezett az 1989 előtti különféle hátterű ellenzéki kezdeményezések között. Példáját követve, a Szabadegyetem Magyarországot és az Európai Uniót érintő társadalmi, gazdasági és politikai kérdések hosszútávú, történelmi és összehasonlító szempontokat is figyelembe vevő vizsgálatára törekszik. Céluk, hogy a különböző nézetek tiszteletben tartásán alapuló diskurzus megerősödjön Magyarországon – írják a szervezők közleményükben.
2019 őszén három szemináriumra lehet jelentkezni, melyek a boldogság, Trianon és a médiaszabadság témáját járják körül. Hogyan emlékezünk Trianonra? Lehet-e a boldogságnak politikája? Hogyan alakult át a médiaszabadság Magyarországon és Közép-Kelet-Európában? Ezekre a kérdésekre keresik majd a választ a kurzusvezetők – Stumpf András, Bajomi-Lázár Péter, Jávor Benedek, Tompa Andrea, Pető Andrea, Bakos Petra, Trencsényi Balázs és Bari László Bence.
A szabadegyetemre jelentkezni október 28-ig lehet, a férőhelyek korlátozottak.
Bibó István és a református egyház
Bibó István nemzetközileg kimagasló, hazai viszonylatban pedig a 20. században a legnagyobb demokrata politikai gondolkodó volt, 1956-ban a Harmadik Nagy Imre-kormány – a szovjet megszállás után helyén kitartó, s a megszállás ellen tiltakozó – államminisztere. Politikai, társadalmi és tudományos tevékenysége mellett vallásgyakorló ember is volt: ősei apai ágon több generációra visszamenőleg értelmiségi pályát választó mezővárosi református köznemesek voltak.
Családi életében fordulópontot hozott az 1940-ben Ravasz Boriskával, Ravasz László református püspök lányával kötött házassága. A kitűnő pedagógus és történész feleségben emberileg és szakmailag méltó párt és haláláig hű társat talált. Házasságukból három gyermek született: István (1941) művészettörténész, gimnáziumigazgató, Anna (1945) és Borbála (1949).
A világháború beszűkítette tevékenységi körét. 1944 nyarán békeajánlat-tervezetet fogalmazott. A német megszállás során minisztériumi tisztviselőként menleveleket állított ki egészen október 16-ai letartóztatásáig. Pár napos fogsága után a világháború végéig bujkálni kényszerült. Apósa, Ravasz püspök bújtatta a Budapesti Református Teológiai Akadémia pincéjében.
(Nyitókép forrása: a szabadegyetem közösségi oldala)
