Harminc éve fonják, szövik
Dr. Fekete Ágnes 2019. október 14.

Harminc éve fonják, szövik

Idén harmincéves a Háló mozgalom. Ebből az alkalomból Schön Györggyel, a Háló Mozgalom vezetőségi tagjával beszélgettem. 20 éve csatlakozott a közösséghez.

dsc_3476_sch_kiscsoport.jpg

A Háló célja a találkozás. Itt éppen egy jól sikerült találkozó után áll (középen, fehér pólóban) Schön György. A kép a 4. kiscsoport tagjait mutatja a 2019. évi, Kárpát-medencei XVIII. Háló tábor végén, Tatán. 

- Hogyan kezdődött?

- Engem úgy „hálóztak” be, hogy konkrét feladatot kaptam, szülőföldemre kellett hálósokat elkalauzolni. Mivel Délvidékről származom, szülővárosom Nagybecskerek, magától adódott ez a feladat. Nem sokkal később kezdtem bekapcsolódni a délvidéki találkozók szervezésébe, helyi baráti kapcsolataimat felhasználva. A Hálóban a találkozásokon van a hangsúly. Akik együtt eltöltenek egy kis időt, azok a kapcsolatok kialakulása után közösségeket is építenek. Ez a három szó a lényeg: Találkozás, kapcsolat és közösség.

A történet a rendszerváltáskor, 30 éve kezdődött. Az akkor felszínre jövő katolikus kisközösségek alig  tudtak egymásról. Az alapítók (Puchard Zoltán, Thuróczy György és Szeibert András) azt a célt tűzték maguk elé, hogy kapcsolatok épüljenek közöttük. Több helyen  felhívásokat tettek közzé, hogy aki szeretne csatlakozni, az írja meg, hogy hol és miként működik a kisközössége. Hatalmas levelezés indult be, még most is őrizzük ezeket az írásokat.

Ez a mozgalom katolikus alapú, de nyitott mások számára is. Magyar alapítású, magyar nyelvű, nem lelkiségi mozgalom, de van egy nyitott, befogadó lelkisége. Nincsen előfeltétel. Az emberek hazaviszik a találkozón tapasztalt szép közösségi élményt. Ebből következően majd jobb és mélyebb közösségi életet tudnak élni ott, ahol laknak.

A találkozókon a kiscsoportos együttlét talán a legfontosabb. Még az előadásnál is fontosabb. Az emberek megnyílnak egymásnak teljes bizalommal. Ráadásul, amit egymásnak mondanak, azt nem viszik tovább, bizalommal kezelik. Itt nem politikáról van szó, hanem személyes lelki dolgokról, hitről, családról, vagy akár művészetről, kultúráról.

A lelkiség mindig is fontosabb volt, mint a szervezetfejlesztés. Sokszor előkerül a kérdés, amit
mindig újra és újra próbálunk megfogalmazni: mi az a Háló, és miért, mitől is működik folyamatosan ilyen régóta. Hisszük, hogy nem csak emberi erőfeszítéseink, hanem a Szentlélek keze is benne van.

Sok éves tapasztalatainkat időnként megfogalmazzuk, leírjuk: így adtuk ki a Bogozók, majd a Háló találkozók kézikönyveit. Bogozó az az összekötő  - kapcsoló ember, aki egy-egy helyen találkozókat szervez. Ezek másoknak is hasznosak lehetnek. A Hálónak alapvetően nem célja a tagtoborzás, inkább a magyarság összekötése, minél több helyen találkozók szervezése. Erre leginkább a külhoni magyar szórványvidékeken van szükség. Azt mondjuk, hogy gyere el egy Háló találkozóra, merítkezz meg, gazdagodj, szerezz új barátokat, és ha ez tetszett, megint gyere el! Ezért elég nagy az „átjáró ház” nálunk.  Akik hosszútávon megmaradnak, azok lesznek az önkéntes munkatársak, a bogozók.

A Háló először Magyarországon kezdett kapcsolatokat építeni, kisközösségek, lelkiségi mozgalmak között, de nagyon hamar átterjedt Erdélybe, Kárpátaljára majd a Délvidékre.

Mindig hívunk ismert, neves előadókat. Ők adnak inspirációt a kiscsoportos beszélgetésekhez. Az elmúlt években sokan jutottak el szervezésünkben határon túlra. A külhoni régiókban önmagában az is óriási, hogy egy nagyobb területről, több helységből összejönnek az emberek, de legjobban a messziről jötteknek, anyaországiaknak örülnek.

- Mi a helyzet Magyarországon? Itt ma nagyon göröngyös a közösség építés útja.

- Magyarországon mára nagyon megváltozott a helyzet. Sok lelkiségi mozgalom és helyi kisközösség kínál programokat, elszívják az embereket, úgyhogy itthon sokkal nehezebb a dolgunk. Önmagában az, hogy találkozó, ez a hívó szó itt kevés. Ezért keressük az új utakat. Mégis azt gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy az emberek kitekintsenek saját kisközösségükből, nyitottabbá váljanak, és erre időt szánjanak, például a Hálóban.

- Ha jól értem, nem magatokat akarjátok jól működtetni, és piedesztálra állítani, hanem a már létező közösségeket akarjátok összekötni!

- Igen. Az elején még az volt az elképzelés, hogy közösségek képviselőit hívjuk Háló találkozókra, és rajtuk keresztül a közösségek is „találkoznak”. Viszonylag hamar kiderült, hogy ez így nem működik, nem lehetünk ernyőszervezet. Aki eljön egy-egy Háló találkozóra, az óhatatlanul képviseli azt a várost, kicsi falut, egyházközséget, kórust, ahonnan jött, de igazából az ő személye a fontos. Amit ő tud adni másnak, és amit ő kap az alkalmi hálós közösségtől. Nagyon sokan járnak a Hálóba olyanok is, akiknek nincsen közösségük. Egy nagyobb találkozóra, táborba 30-35 kárpát-medencei magyarok lakta helységből is összejönnek az emberek. Van aki több (tíz) éve rendszeresen, és van aki először. Felnőttek, és  ifik is. Ilyen emberekkel való együttlét, szeretet-közösség  a Háló igazi értéke, különlegessége.

- A Hálóról a legtöbb embernek a budapesti Háló Központ jut az eszébe, legalábbis az én köreimben.

- Budapesten is sok embert szólított meg a Háló. Ezeket az embereket sok éven keresztül elvittük különböző helyszínekre, találkozókra. 2004-ben kaptunk egy nagyobb helyiséget a ferences rendtől, a belvárosi Kárpátia udvarban, amit egy igazi közösségi térré alakítottunk. Kolta Galéria néven színvonalas fotókiállításokat szerveztünk, beszélgetős koncerteket, táncházakat, irodalmi esteket, közéleti beszélgetéseket. A kereszténység és a kultúra metszéspontjának is hívtuk. Ott működött a Háló iroda is. A programok  fő szervezője, akkori irodavezetőnk, Koncz András volt. A sikeres működés alatt sok jó tapasztalatot szereztünk. 2011-ben anyagi okok miatt ott kellett hagynunk a helyet. Néhány évig egy lakást béreltünk az iroda számára, majd sikeresen megpályáztunk egy önkormányzati ingatlant  a Semmelweis utca elején. Ez a mostani Háló Közösségi és Kulturális Központ, röviden S4.  Romjaiból építettük fel a helyet, kisebb-nagyobb pályázati lehetőséget kihasználva, adományokból, sok önkéntes munkával.  Az első kiállításon, 2014. novemberében még a Puskin kávéházba mentünk át a mosdóba. Először a nagytermet sikerült felújítani, majd az irodákat pofoztuk ki, majd a hátsó két nagyobb közösségi termet, és lett egy másik mosdónk. Legutóbb, tavaly nyáron nyílászárócsere is volt. Előttünk áll még a világítás-korszerűsítés, és a szellőzés kialakítása.

- Mi a Háló Kulturális Központ hivatása?

- Változatos kulturális és közösségi  programokat igyekszünk szervezni külön saját magunk, és másokkal együtt is. Más szervezetek értékes programjainak is helyet adunk. Az együttműködés számunkra nagyon fontos. És az, hogy olyan hely legyen az S4, ahol az emberek egymással leülnek, beszélgetnek, akár vitatkoznak is azzal, akivel, amivel nem értenek egyet!  Vannak történelmi előadások, népdal éneklés, irodalmi est, kárpát-medencei fiatalok találkozója, hosszan lehetne sorolni. A 72 Tanítvány Mozgalommal együtt szervezzük a Részigazság klubot, havonta egy alkalommal. Nemrég például  itt ült egymás mellett Karafiáth Orsolya és Frivaldszky Edit, és a családról beszélgettek. Amit hallottunk, az magáért beszélt. Voltak, akik egyből felálltak, és kimentek, de a többség végighallgatta. A 12. éve működő Háló Jazz Klub az egyik legsikeresebb sorozatunk, már kialakult törzsközönséggel. Most volt a 104. alkalom! Szeretnénk majd a külhoniaknak is ideiglenes otthont adni Budapesten. Célunk egy otthon-hely,  nem (csak) a jó program, hanem a jó program következtében a látogató, a betévedő értékes ember számára. Az emberek által alkotott alkalmi közösség, függetlenül attól, hogy kevesen vannak-e vagy sokan. Viccesen szoktuk azt mondani, hogy a programokon a szünet a legfontosabb. Vannak saját kiadványaink, pl. a népszerű Hangoló társasjáték, és rendszeresen szervezünk nyitott beszélgetéseket a Hálóról. És szeretnénk több lelki alkalmat: imát, éneklést…

- Ha jól értem, számotokra a nagy kincs a Háló függetlensége.

- Igen, a Háló civil egyesületi formában működő, ökumenikus szemléletű katolikus mozgalom. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia engedélyével viselheti a katolikus szót a nevében. Határainkon túl négy régiós egyesületünk van (Erdély, Partium, Délvidék, Kárpátalja). Pénzügyileg főleg pályázatokból és kisebb részben adományokból élünk. Jó az együttműködés a püspökeinkkel, de más egyházak képviselőivel is, külhoni tevékenységünkkel a magyar nemzetpolitikai célkitűzéseket is segítjük. Nem foglalkozunk napi párt- és egyházpolitikával, ugyanakkor egyház- és nemzetépítő mozgalomnak tartjuk magunkat. Programjainkat szabadon szervezzük, de nem minden programunk értéksemleges, „trendi”. Ez nagy lehetőség is, felelősség is.

Személy szerint és is nagyon élvezem ezt az önkéntes munkát: a kollégáimmal, önkéntesekkel és másokkal való együttműködést, az összekötést. A Hálóban sok értékes embert ismertem meg. Isten országát, az otthon-egyházat már itt a földön, közösségben építjük, és erre másokat is meghívhatunk, bárhol is élünk (hálósok) a Kárpát-medencében!

(További információk: www.halo.hu)

süti beállítások módosítása