Vasárnap nem csak választás volt. Gyerekektől is kaptunk leckét.

A Magyarország - Azerbajdzsán EB-selejtezőt az UEFA döntése miatt zárt kapuk mellett kellett megrendezni. Ez korábban azt jelentette, hogy üres lelátók előtt kellett lejátszani a mérkőzést. Így azután egy hangulattalan meccset néztünk a televízióban. A döntéshozók rájöttek arra, hogy lehetne másképp is. Az új koncepció az, hogy kizárólag 14 éven aluli gyerekek – természetesen meghatározott számú kísérővel - mehetnek be a meccsre, ráadásul ingyen.

Vasárnap este 15 ezer gyerek szurkolt a lelátón és fantasztikus hangulatot varázsoltak a stadionba. Persze teljesen más volt, mint egy átlagos meccs. Nem hangzottak el ugyan a szokásos szurkolói rigmusok, nem készült újabb fantasztikus élőkép, de nem volt rasszizmus, és nem röpültek a pályára söröspoharak sem.

Viszont végig szóltak a dudák, Baráth Botond mosolyogva mesélte, hogy a nagy zajtól még a feje is megfájdult a végére. Kovács István is felhívta a figyelmet, hogy nekik is nagy élmény volt ebben a hangulatban játszani és reméli, hogy a gyerekeknek is emlékezetes volt a mérkőzés. Bízik benne, hogy jól érezték magukat a srácok, és az élmény hatására sokukból lesz játékos, sportszakember, támogató, vagy csak rendszeresen meccsre járó néző.

Igen, mindennek van egy ilyen hozadéka is. Egy gyerek az élményei hatására kezd valamihez vonzódni. Ha jól érezte magát, akkor szeretné újra átélni.

Egy jó pedagógus, egy bölcs szülő, vagy egy akárhogyan megnyert meccs sorsokat alakíthat.

Az UEFA újítása a labdarúgás szempontjából – pályán és pályán kívül is - abszolút sikeres és helyénvaló, az MLSZ pedig jól élt a kényszer adta lehetőséggel. Abban viszont egyelőre csak reménykedhetünk, hogy a televíziós közvetítést nézve sok szurkolóban is megfogalmazódott az érzés: másképp is lehet. Mert ez a szurkolás nem csak a játékosoknak volt élmény, nézni és hallgatni is jó volt a televízió előtt ülve.

Köszönjük gyerekek!

(Fotók: MTI/Czagány Balázs)