Színek imaösvénye
Dr. Fekete Ágnes 2019. október 02.

Színek imaösvénye

Az elmúlt hétvégén Tiszaalpáron voltunk a bencés nővéreknél. Lelki mélyülés volt. Bárki jöhetett, aki meglátta hirdetésünket. Volt olyan is közöttünk, akinek még egészen újszerű élmény volt az, hogy hosszas csend van. De többek számára mindennapos tapasztalat a bensőséges, csendes ima.

img_20190929_092314_1.jpg

Először azt kértük a résztvevőktől, hogy bizonyos fogalmakhoz tásítsanak színeket. Milyen színű például a fáradtság, vagy éppen a csend? Mindenkinek meglódult a fantáziája olyannyira, hogy haikuk születtek, versek, festmények, és kiderült azáltal, hogy a színekkel kezdtünk el imádkozni, sokkal mélyebb rétegeit éltük meg hitünknek, mintha csak a szövegek józanságára hagyatkozunk.

A délutáni imaösvény azután még lelkesítőbb volt. A nővérek kertje amúgyis ezer színben pompázott, így adott volt, hogy egy-egy virág, vagy akár az aranyhalak mellé elhelyezzünk egy-egy papírlapot és színes esernyőt kérdésekkel, elmélkedni valóval. Ezek az állomások adták az ima keretét, mindenütt egy-egy bibliai szakaszt olvastunk, amelyben színek vannak. A végén mindenki egy-egy „színes” imával érkezett meg a kis kápolnába. Ott várt minket az "oltár" őszi pompával körbeölelve.

Azt éreztem, hogy szinte bebillenek a csendbe. Egyszerre ott találom magam egy világban, ahol társalkodunk a színekkel, és ezeken keresztül az Istennel. Meglátom a kiserkenő piros vért, és eszembe jutnak életem sebei, melyek nyomán hegek születtek. Ezektől vagyok ma az, aki. Egyedivé tesz minden elszíneződés.

Egyik társunk ezt az imát fogalmazta meg:

Istenem, köszönöm a pirosat, amit gyermekeim örömtől kigyulladt arcán láttam. Köszönöm a pirkadat és az alkonyat pirosságát. A barátokkal körülült tábortűz fényét, a bor vörös csillogását egy meghitt beszélgetés során. Köszönöm a kedvesem mosolygó ajkait, a cseresznye édes pirosát és a kertben nyíló rózsák színét.

Hálás vagyok a sok kékért, amit kaptam. A felhőtlen, tiszta égboltért a kirándulások során, a tenger végtelen csillogásáért, a vallomások során kicsorduló, mindent megtisztító könnyért. köszönöm a távoli hegyeket és a kék terítővel megterített asztalokat.

Hálát adok Neked a karácsonyi fenyő zöldjéért, a lányom szeméért, a tavaszi mezőn sarjadó vetés színéért.

Köszönet a napsütésért, a búzamezők aranyló hullámzásáért, a homokvárakért, a nők szőke hajáért. Hála az őszi délutánok színeiért és a hűs fehérborért.

Hálás vagyok a templomok falának fehérségéért, az ünnepi ingekért, a gyertyák viaszáért, a lélek tisztaságáért.

Így is imádkozhatunk ősszel!

 

img_20190928_143951.jpg 

 

süti beállítások módosítása