A Japan Airlines új szolgáltatás vezetett be. Az online helyfoglalás során feltüntetik, hogy hol ülnek kisgyerekek.

Ha valaki jegyet vásárolt a Japan Airlines valamelyik járatára és felkeresi a honlapot, hogy lefoglalja az ülőhelyét, akkor bizonyos üléseknél egy gyermekarcot ábrázoló ikon jelenik meg. Ez arra figyelmeztet, hogy ott egy két évnél fiatalabb gyermek fog ülni. Rutinos utazónak azonnal leesik a tantusz, hogy ez a figyelmeztetés valójában arra hívja fel a figyelmet, hogy ott egy kisgyerek fog jó eséllyel bömbölve sírni az utazás alatt. Egy 10-12 órás repülés közben erre pláne bőven van esély.

Az új szolgáltatás – nem meglepő módon – megosztotta az utasokat. Egyesek hálásak voltak, mert ők pihenni, vagy dolgozni szeretnének az út alatt. Kérdés persze, hogy hány sor távolságra kell ülni egy üvöltő gyerektől, hogy ne zavarjon?

Másokban azonban visszatetszést keltett az intézkedés. Egy kétéves gyermeknek is joga van utazni, és nem várható el tőle, hogy toleráns legyen. Az is volt valamikor kétéves, akit most zavar a sírás. Különben is egy füldugóval, vagy egy zajszűrős fejhallgatóval meg lehet oldani a problémát.

Nem mellesleg vannak olyan légitársaságok, akik felkészülnek a kisgyerekekre és igyekeznek a szülőknek minden segítséget megadni az utazás során.

Ami igazán elgondolkoztató, hogy ennek a jelenségnek hol van a vége?

Legközelebb már lesz egy ikon, ami a horkoló utasokra figyelmeztet? Lesz egy „nagyon kövér ember” figyelmeztetés is? Akkor legyen egy a 190 centinél magasabbakra, a náthásokra, a hasmenésesekre, a beszélgetés mániásokra, a nagy méretű újságot olvasókra, a sok csomaggal utazókra, a részeges társasággal utazókra, a füstszagúakra és a 70 éven felüliekre is!

Manapság, amikor a kirekesztés kontra elfogadás napi téma, amikor a rasszizmus, a homo- és egyéb fóbiák állandó vitatémát jelentenek, és csak nagyon nehezen jutunk közmegegyezésre ezekben a kérdésekben, akkor tényleg belefér az, hogy a síró kétéveseket bélyegezzük meg? Ráadásul valójában nem is őket, hanem a gyermeknevelésből megbukott, „minek kell repkedni egy ekkora gyerekkel” szülőket érik a megvető pillantások. Pedig biztosan nem azért repkednek, hogy hadd bőgjön egy jót a gyerek.

Nap mint nap próbáljuk megismerni és megérteni a másságot. De nem fog menni, ha nem próbáljuk megismerni és megérteni önmagunkat. Vajon mi a nagyobb baj: ha bömböl egy kisgyerek, vagy ha egy felnőtt nem tudja elfogadni ezt a helyzetet? Valójában nem a gyermek sírásával van probléma, hanem a saját önzőségünkkel, és türelmetlenségünkkel.

Szerintem az utóbbi az igazán sírnivaló.

(Illusztrációk: huffpost.com, jetlinemarvel.net)