160 éve született az egyik legnagyobb meseírónk
SZEMlélek 2019. szeptember 30.

160 éve született az egyik legnagyobb meseírónk

Mesterségét szent hivatásnak tartotta.

b20190825t000000276.jpg

„Gyermekekhez lehajoltam,
a szívemhez fölemeltem,
szeretetre így neveltem.”
/B.E./

Még csak 18 éves volt, amikor első népballadájával, – napokig tartó gyötrődés és habozás után, – bátorságot sugallva önmagának fölkereste Gyulai Pált, aki elolvasva a kéziratot, így fejtette ki elismerését: „Ez igen! Ez szép!”

Az első mesét a kisbaconi zsellérházban egy leánykától hallotta, s miután azt feljegyezte, újabb és újabb mesékre biztatta a leányt. A kacagtató, érdekes és lélegzetfojtogató meséket a fonóban és a kukoricafosztó esteken hallotta „és szedte föl”, s mondta tovább a lángban égő szemmel és tátott szájjal figyelő siheder legénynek. Rigó Anis, így hívták a mesemondó lányt, aki tiszta forrás volt a jövendő meseköltő számára. Benedek Elek igen fogékony volt, amit bizonyít, hogy mire az iskolába ment, már jobban olvasott, mint idősebb diáktársai. (Akkortájt Kisbaconban csak az ősz végétől jártak iskolába a gyerekek, amikor márciusban kezdődött a szántás, az apró fiúk is már az ökör mellé álltak dolgozni.

Ő két elemi után a székelyudvarhelyi kollégiumba került, s itt ízelítőt kapott a falusi és a városi gyerekek életéből. (Ugyanis, a szekéren érkezett gyerekeket szolgának nevezték!) Szorgalmason tanult. 1877-ben Pestre ment, bölcsészhallgató lett az egyetemen, és itt vált a gyermekirodalom egyik megalapítójává. Meséiből, a hallott mesékből, a befejezetlen és általa tovább írtakból a jóság, a szeretet sugárzott a gyermekek felé. Még egyetemista korában adták ki a „Magyar Népköltési Gyűjtemény” című kötetét, majd egymás után jelentek meg a ma is népszerű meséi.

Századunk első két évtizedében Benedek Elek munkái valósággal elárasztották a könyvpiacot. De nem a mennyiség a lényeg, hanem az a szellemiség, amit Ő teremtett. És talán még ennél is fontosabb az az erkölcsi tanítás, ami soraiból áradt. „Érzelmessége, – írta fia, Benedek István, – naivsága miatt lemosolyogható, csupaszív jósága miatt egyoldalúan idealizálónak mondható, de azt nem lehet tagadni, hogy aki Benedek Elek meséin, könyvein nőtt fel, ha volt benne fogékonyság az etikum iránt; hazafiságot, tiszta erkölcsöt, egyenlőséget, tisztességet, illemtudást tanult tőle, megismerte a nép, a falusi munka és az édes anyaföld szeretetét”.

benedek5

Benedek Elek, a népszerű újságíró, író szókimondásáról is híres volt. Mint újságíró-szerkesztő, mesterségét szent hivatásnak tartotta. 1893-ban írta híres Testamentumában a következőket: „Ezrek, milliók gondolatának, érzelmeinek lehet másolója egy egész életen keresztül, … vigasztalhat, … röpke szózattal milliókat bátorít, .. az újságíró.” Több lapnak is volt munkatársa, így: a Magyar Kritikának, a Nemzeti Iskolának, a Magyarországnak, a Magyar Világnak.

Kedves regényei is egymás után jelennek meg. Két leányregénye: a Huszár Anna, majd Katalin, a kétkötetes „Szív” könyve, a „Kismama Könyve”, a „Nagyapóéknál” és „Egy szalmaözvegy levelei”. A század végén jelent meg, – két díszes kötetben sok képpel, – „A magyar nép múltja és jelene” című munkája. 1902-ben látott napvilágot a „Hazánk története” című kötete, amelynek nem volt jó a fogadtatása, de történetírói kedve nem lohadt, sőt új kiadások jelentek meg: így a „Honszerző Árpád”, az „Ezer esztendő”, a „Rákóczi Emlékezet”, a „Szigeti veszedelem”, majd 1905-1914 között a „Nagy magyarok élete” sorozata, 13 kötetben. Ezekben közel 40 fontos életrajzot készített el, így többet között: Arany János, Kőrösi Csoma Sándor, Széchenyi István, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós és másokról.

benedek4

Közben leányregényeit is folytatta; „Uzoni Margit”, „Anikó regénye”, „Zsuzsika könyve” és az önéletrajzi ihletésű „Mária”. Még sok-sok terve fennmaradt, de a „Flórát” helyette már Benedek Marcell, a fia fejezte be. Nemcsak lányoknak, hanem fiúknak is írt ifjúsági regényt, 1900-ban készült el, az „Édes kicsi gazdám”. Serdülőkhöz, felnőttekhez szól a „Két gazdag ifjú története” című regény, valamint az „Óh, szép ifjúságom”, amelyet utóbb beleolvasztotta az „Édes anyaföldem” című önéletrajzi kötetébe.

Rengeteg elbeszélést is írt, így: „Csöndes órák, Bárányfelhők, Galambok, Rügyfakadás, Nagyapóéknál, Szülőföldem, Mesék nagyoknak”. Történelmi elbeszélései: a „Bálványosvár, Szent Anna tavától a Cenk-tetőig, Székelyföldi mondák és mesék, A tatárjárás mondái”, valamint egy kedves verseskötete: a „Kisbaconi versek”.

benedek10

Nagy mesemondóként ismerték meg Erdélyországban és Magyarországon, hiszen aki csak egy meséjét, regényét elolvasta, nem tudta elfelejteni, és már várta a következőt. Kötetei: a „Székely Tündérország”, a „Székely mesemondó”, majd elkészült a „Magyar mese- és mondavilág”, az a népmesegyűjtemény, ami azóta több százezer példányban jelent meg. A következőket írta „Az olvasónak” az 1901-es kiadásban: „A magyar mese- és mondavilág kötetei sok ezer példányban forognak a magyar ifjúság és nagyközönség kezén, s így az a vágyam, hogy a magyar nép meseköltése közkinccsé válják, máris teljesült… a magyar népé ezért az érdem elsősorban. Az ő lelkének kincsei e mesék. Én csupán a nép mesemondó fia vagyok.”

A magyar népköltés gyöngyei a legszebb népdalok gyűjteménye. Ebben Benedek apó a legszebb dalokat válogatta ki, amelyekről azt írta a bevezetőben, hogy: „igazi költői becsük van”. Mesekönyvei egymás után jelentek meg. „Vége jó, minden jó, Világszép Nádszál kisasszony, a Vitéz szabólegény, a Pengő királyfi, a Nagyapó meséi Évikének, az Aranyalmafa, Deszkavári királyfi, Furulyás Palkó, Kék liliom és más mesék, Rókáné mézes-mázos kalácsa és más mesék”, A táltos asszony, Többsincs királyfi, Szélike királykisasszony. Majd a „Világ legszebb meséi négy kötetben: a Csodalámpa címmel; Kék, Piros, Arany és Ezüst mesekönyv.”

benedek6

A legkisebbeknek írta: Az „Apa mesél, a Nagyapó mesél, Évikének, Tündérmesék, Kalandos mesék, Öcsike levelei, Virágoskert, Vidám állattörténetek, Tálos Jankó, Elek apó meséi, A csodafa”. Benedek Elek korában még eleven volt a szájhagyomány, a különböző társas munkák alatt: a fonóban, a tollfosztóban, a kukoricafosztóban, a morzsolóban tavasztól őszig, az állatőrzés közben, nyáron a kapálások alkalmával, a pihenőórákban is mesélték; tréfálkoztak, daloltak. A gyerekeket is mesével fizették, így szoktatták őket a munkára. A meséket tovább vitték, terjesztették a vándorfoglalkozású emberek: a drótosok, a hajósok, a katonák, a mesteremberek.

Három gyermeklapot kell megemlítenünk a múlt századvég és e század elejéről. 1889-ben, – éppen 125 esztendeje, – alapította Pósa Lajos „Az én Újságom” – at, amelyet Gaál Mózes, Sebők Zsigmond és Benedek Elek felváltva szerkesztették, írták. A „Jó Pajtás” című lapot Sebők Zsigmond alapította 1910-ben, amelynek főmunkatársa volt Benedek Elek. Sok jeles írót foglalkoztattak, így Mikszáth Kálmánt, Móricz Zsigmondot, Rákosi Viktort és Schöpflin Aladárt is. A harmadik lap egészen Benedek Elek nevéhez fűződik: a „Cimbora”, 1922-1929 között irányította, szerkesztette, írta, korrigálta Kisbaconból a Szatmáron megjelenő gyermeklapot. Sok erdélyi, magyar és román író kapott helyet benne. 1925-ben közel 100 fő, köztük: Balázs Béla, Dzsida Jenő, Lengyel Laura, Nyírő József, Szendy György, Beke Margit, Lengyel Miklós. A „Cimbora” legfontosabb rovata – Benedek Marcell szerint, – az „Elek nagyapó üzeni” volt. A „Cimbora” olvasói minden örömükről, bánatukról beszámoltak és nem volt különös, ha a postás naponta 20-30 levéllel érkezett a házhoz. Ő válaszolt minden levélre, hiszen a legszorgalmasabb ő maga volt. És mindenkit szeretettel várt.

benedek9

„Elek apó nagykapuja nyitva áll,
Ki arra jön, a házra is rátalál.”

A kisbaconi ház valóságos irodalmi központ volt. Egész írói pályafutását, irodalmi és közéleti tevékenységét azok az élmények határozták meg, amelyek a szülőföld és a családi élet, ifjúságának legszebb, legfőbb eseményei nyújtották neki. Ezek az élmények, a tapasztalatok formálták érzés- és gondolatvilágát, ezekből merítette a témáit. A székelyföld nagyon kedves volt számára, hiszen a legnagyobbakat adta: Kőrösi Csoma Sándort, Apáczai Csere Jánost, Kriza Jánost, Mikes Kelement, Orbán Balázst, Gábor Áront, Makkai Sándort, Tamási Áront és a többieket.

A székely népballadák bevezetőjében az írta: „Bokrétát kötöttem a székely népballada költészet legszebb virágaiból, szeretettel nyújtom át nektek, magyar testvérek. Aki ezt a bokrétát kötötte, a virágok egy részét maga gyűjtötte, és ifjúkorában, s keblébe rejtve hozta fel a székely havasok közül az anyaország szívébe.” „Hős volt, bátor és igaz” – írta róla Tamási Áron.

Forrás: montázsmagazin.hu

süti beállítások módosítása