Ha nem lenne elég meleg a nyár derekán, néhány plakát forralja az érzelmeket a hazai közbeszéd terepein. Pedig van ott másféle üzenet is, ahonnan ez jött.

A jó marketingesek értik a dolgukat. Ha azt a feladatot bízzák rájuk, hogy serkentsék az érdeklődést egy termék iránt, új célcsoportokat szólítsanak meg, esetleg még meg is ugorják az öngerjesztő vírusmarketing szintjét, mindezen hatások eredményeként pedig növekedjen az értékesítési mutató, akkor a jó marketingesek mindent elkövetnek ezért. És a "jó" itt nem morális kifejezés, hanem "hasznossági": eredményes, mérhető. A cég szempontjából ez a jó, mert sikeres.

Nem ismerem a Coca-Cola világcégének hitbeli elkötelezettségét, valószínűleg azért, mert a legtöbb multihoz hasonlóan vállalatcsoportként nyilván nincs ilyen identitásuk. Az ő "istenük" a profit. A kritizált plakátok ellen tiltakozók egy másik Isten nevében, a közerkölcsre és hazánk Alaptörvényére hivatkozva kérik korlátozásra a felelősöket – akik közül a BKV egyből hárítani próbálta a saját felelősi mivoltát, a kormánypárt pedig annyit reagált egy sajtóérdeklődésre, hogy "Magyarország szabad ország, ezért mindenki szabadon eldöntheti, hogy iszik-e" olyan üdítőitalt, amit ilyen formában reklámoznak. Lehet, hogy ez lenne az ő olvasatukban a "keresztény szabadság" válasza a tiltakozók aggodalmára? Inkább a liberális piacgazdaság logikájához illeszkedő feleletnek tűnik.

Azt nem látjuk még, sikerrel járnak-e a tiltakozók, fognak-e, akarnak-e, tudnak-e tenni bármit a döntéshozók, de az már most látható, hogy képes másként is reklámot alkotni ugyanazon gyártó kreatív csapata. Ennek a 30 másodpercnek sem kell örülni, lehet nyugodtan nem szeretni, nem megnézni, nem megosztani másokkal, de elgondolkodtatónak, meghökkentőnek találjuk, egy kicsit gondolatfrissítőnek is.