Elmennek a templomba, mert az a szokás, hogy vasárnap templomba kell menni és megszólják azt, aki nem ment el. Ugyanezek az emberek a templom kapuján kilépve megfeledkeznek mindenről, amit odabent hallottak.
Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy ez egy véleménycikk, szubjektív publicisztika, amelynek célja a témát érintő párbeszéd elősegítése.
Az Indexen a minap egy érdekes interjút olvastam. Csak röviden: Berencsi Eszter azt találta ki, hogy úgy ünnepli a Húsvétot, hogy népviseletbe öltözve készít egy fotót magáról Hollókőn. A fotót kizárólag a saját blogjára szerette volna feltölteni. Végül az Egyenlő Bánásmód Bizottsághoz (EBH) kellett fordulnia. Berencsi Eszterről tudni kell, hogy transznemű. De én most nem róla és a transzneműségről szeretnék írni, hanem a kereszténységről.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) új kézikönyve (2019, május 31), az ICD-11 szerint a transzneműséget az ember tapasztalt neme és a hozzárendelt neme közötti jelentős és tartós össze nem illőség határozza meg. A transzneműséget az újonnan elfogadott változatban már nem a mentális és viselkedésbeli rendellenességek között említik, hanem a szexuális egészség fejezetben. Magyarán a transzneműség a világszervezet szerint egészen biztosan nem döntés kérdése, hanem állapot.
Berencsi Eszter a terve megvalósítása során egy helyi vállalkozóhoz jutott el, aki hajlandó is volt ruhát kölcsönözni a fotózáshoz. Ám amikor kiderült, hogy Eszter transznemű, a helyzet lassan megváltozott. A hajlandóság elillanni látszott. Eleinte az volt a kifogás, hogy mégsincs megfelelő méret, ám végül kiderült, hogy „a fotózásnak híre ment a faluban, és sokan a nemtetszésüket fejezték ki. Hollókő egy zárt keresztény közösség.”
A vállalkozó az EBH megállapítása szerint nemi identitáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg. Eleinte nem volt kifogása a fotózás ellen, csak azután visszakozott, hogy a falu véleményét megismerte, tehát a közösség nyomására döntött. Esetünkben egy olyan közösség nyomására, amely a kereszténységre hivatkozott.
De milyen kereszténységre? Hol van itt a keresztényi szeretet? Hol van a tolerancia? Hol van az elfogadás? Hol van a gondolkodás? Ezek az emberek mit csináltak akkor, amikor a templomban a tékozló fiú esetéről hallottak? Mit csináltak akkor, amikor Jézusról és a leprásokról szólt a példázat? És hol jártak akkor a gondolataik, amikor János Evangéliumát olvasták fel?
Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” „Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.
A vakot a farizeusok végül kiközösítették. Úgy tűnik, azóta nem sok minden változott. Emberek, akik aligha tudtak bármit is a transzneműségről, kiközösítettek egy embert, aki nem vétkezett, csak másmilyennek született. Megfélemlítettek egy másik embert, aki másképp gondolkodott, mint ők, és a közösség kiközösítésének veszélye meghátrálásra is késztette.
2000 év után is vannak közösségek, emberek, akik a kereszténység mögé bújva érvényesítik a félelmeiket, a tájékozatlanságukat, az érdekeiket, az irigységüket, a féltékenységüket – lehet választani ezek közül, akár többet is. Ugyanezek az emberek vasárnap elmennek a templomba, mert az a szokás, hogy vasárnap templomba kell menni és megszólják azt, aki nem ment el. Ugyanezek az emberek a templom kapuján kilépve megfeledkeznek mindenről, amit odabent hallottak.
Elfelejtik, hogy mi a kereszténység lényege, de ha kell, és arra van szükségük, akkor a kereszténység mögé bújva, a kereszténység nevében vétkeznek. Nem személyesen intézik a konfliktusaikat, nem beszélik meg a véleménykülönbségeket, nem kíváncsiak a másságra, nem megbocsátók, nincs bennük szeretet, hanem a papnak beárulják azt, aki nem tetszik nekik. Senki ne merjen másmilyen lenni, mint amilyennek a közösség, a gyülekezet, a falu elvárja. A kereszténység nevében megfélemlítenek, gyűlölködnek, kirekesztenek és ítélnek. A kereszténység nevében követik el a legnagyobb keresztény bűnöket.
A templomokból elfogynak a hívek. Vajon miért? A SZEMlélek értékmagazinban Németh Kristóf így fogalmazott: „A kereszténységet nem kötelezővé kell tenni, hanem vonzóvá.” Igaza van. Ám semmi vonzó nincs egy álszent, vizet prédikáló, de bort ivó közösségben. Szintén a SZEMlélek szemlézte a Deutsche Welle-t arról, hogy a Német Katolikus Egyház csak a tavalyi évben 216 078 hívet vesztett, a protestáns egyházak együtt további 20 ezret. A katolikusoknak körülbelül 23 millió tagjuk van, míg a protestánsok 21,14 millió taggal rendelkeznek. Kutatások szerint 2060-ra megfeleződhet az egyházak tagsága. Vajon miért? Mivel Németországban összefügg az adózással, hogy ki melyik egyházhoz tartozik, pontosan mérhetők ezek a számok. Magyarországon nem, de visszatérő téma itthon is, hogy fogynak a templomba járók, és az is érdekes kérdés, hogy miért sokkal drasztikusabb ez a folyamat a katolikusoknál.
Talán az az oka ennek a folyamatnak, hogy a vasárnapi keresztények Assisi Szent Ferenc történetét sem ismerik: Egy napon Assisi Szent Ferenc azt mondta egy fiatal szerzetesnek: - Menjünk le a városba és prédikáljunk. - A főúton haladtak, majd több kisebb utcát is bejártak, azután kilyukadtak a külvárosba, és végül visszaérkeztek a monostorba. A fiatal szerzetes megkérdezte Szent Ferencet: - Atyám, elfelejtette, hogy prédikálni mentünk le a városba? - Fiam, mi prédikáltunk. Mialatt sétáltunk Igét hirdettünk. Sok ember látott bennünket és jól szemügyre vették a viselkedésünket. Hát ez volt a mi reggeli prédikációnk. Fiam, bárhova mész, az evangéliumot hirdeted anélkül, hogy prédikálnál.
A fiatalok talán azt hiszik, hogy az az evangélium, amit a vasárnapi keresztények prédikálnak. Az egyházukat elhagyók tudják, hogy nem az, ezért jó esetben nem a hitüket, csak az egyházukat, a templomukat hagyják el. De kereszténység nélkül is lehet keresztényi elvek szerint élni. Az igazságot, a befogadást, a megértést és a szeretetet inkább máshol, máshogy keresik.
Utóirat: Ez az írás egy jelenségről szól és ezért nyilvánvalóan általánosít. Nem minden közösség ilyen, nem minden keresztény ilyen, de a jelenség sajnos létezik.
(Illusztráció forrása: positivepsychology.com)
