Az ötfős angol család eladta mindenét, egy lakókocsiba költözött, és nyakukba vették a kontinenst - most bejárják Európát, közben önkénteskednek.

Az édesanya, Karen Binedell osztotta meg a történetüket a positive.news oldalon.

- Nem emlékszem pontosan, hogyan is jött az ötletünk a férjemmel, hogy adjunk el mindent, és három tini gyerekünkkel, meg a két macskával költözzünk be a lakóbuszba, és önkénteskedjük körbe Európát.

Akkoriban Portugáliában éltünk, egy kávézót üzemeltettünk, de ez nem termelt elég pénzt nekünk. Tudtuk, hogy ha így megy tovább, majd vissza kell térnünk Angliába. Mi azonban nem tudtuk elfogadni a gondolatot sem, hogy visszatérjünk a régi életmódunkhoz. Portugáliában olyan helyen és

olyan közösségben éltünk, ahol senkinek nem volt túl sok vagyona vagy tulajdona, de azt a keveset mind megosztották egymással.

Itt a család, a barátok és a közösség volt az első. Itt ha rosszra fordultak a dolgok, nem bűnbakot kerestünk, hanem megrántottuk a vállunkat, összemosolyogtunk és annyit mondtunk: É a vida - vagyis: ilyen az élet!

Szerettünk volna, ha a gyermekeink hasonló értékrendben nőnek fel, ha megismerhetnek sok különböző kultúrát és életmódot, ha megtapasztalhatják azt az leírhatatlan érzést, amikor máson segíteni tudsz.

18 hónapja élünk a lakókocsinkban, 3 hónapja vagyunk úton. Egy évre tervezzük az utazásunk, amely során minden településen, ahol járunk, önkénteskedünk valamit. Az utunk során megállunk Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Szlovéniában, Horvátországban, Magyarországon, Ausztriában és Németországban.

Az elmúlt 3 hónapban Portugáliában voltunk, most már 2 hete Spanyolországban vagyunk.

Az egyik helyen egy holland családnál voltunk, akik nyaralókat üzemeltetnek és szörfözést tanítanak vendégeiknek. A földjükön segítettünk, felállítottunk egy úszómedencét, ablakkereteket festettünk, kecskeólat építettünk. Cserébe ők megtanították a gyerekeinket szörfözni, kinyitották előttünk az otthonukat és a szívüket is.

Portugáliában egy igazán különleges asszonynál időztünk: a portugál katonaság tisztje volt és nagyszerű szakács is egyben. Keményen megdolgoztatott bennünket! A tanyaépület teljes tetőszerkezetét leszedtük és kicseréltük, még a keményt is le kellett bontani, ezen felül az istállót is kitakarítottuk, megtanultuk azt is, hogyan kell tisztítani és karbantartani a lovak patáját. Cserébe csodás háromfogásos ebédet és vacsorát kaptunk!

Egy hete vagyunk egy másik nagyszerű családnál Spanyolországban, s máris úgy érezzük, mintha mindig is ismertük volna őket. Egy hét múlva azonban újra úton leszünk, újabb ismeretekkel, sok emlékkel és barátsággal a csomagunkban.

Akármilyen nagyszerűen is hangzik, nem mindig zökkenőmentes az utunk. Az extra hosszú lakóbuszunkkal néha nagyon keskeny útszakaszokon kell átjutnunk, különösen izgalmas ez a hegyi utakon, szerpentineken. Volt, hogy elküldtek bennünket a kempingből és az autópálya mentén kellett aludnunk. Volt, hogy 750 kilométeres utat tettünk meg, hogy eljussunk egy helyre, ahonnan idő előtt el kellett jönnünk, mert nem voltak megfelelőek a körülmények.

Vannak tehát hullámvölgyek, de a családunk egysége erősebb, mint valaha. Minden nap rácsodálkozom, hogy mennyit tanultak a gyerekeink, mennyi mindent értek el, és mi mindenen jutottak túl ilyen rövid idő alatt. És minden nap arra gondolok, hogy lehet, ez az egy év nem lesz elég...

(Forrás: positive.news)