Ének, zene, kedves arcok. Gyerekek, szülők, nagyszülők alkotnak színes tömeget – akár hétvégi pikniknek is beillene, pedig demonstráción jártunk.
– Mások tulajdonát ne kívánd – a Tízparancs záró intelmének elhangzását spontán taps kísérte azon az énekes mécsesgyújtáson, amelyet az Apor Vilmos Iskolaközpont Szülői Munkaközössége szervezett július 7-én. És ebben az egy mondatban, valamint a felszabadító reakcióban alighanem sok kimondatlan keserűség, fájdalom benne foglaltatik.
A győri intézmény főbejárata előtti téren összesereglett sok száz gyermek, szülő, tanár, szimpatizáns közös nevezője az, hogy nem értenek egyet a módszerrel, ahogyan és amiért – noha az indoklás beszédesen foghíjas – Veres András püspök új igazgatót nevezett ki az intézmény élére.
Tömören úgy lehetne összefoglalni az üggyel kapcsolatban fellelhető információkat, hogy a fenntartói döntés esetében legalább két fontos dolog hiányzik: a probléma, ami a hirtelen lépést indokolja és a párbeszéd, ami nem csupán keresztények között lenne elvárható, de ott mindenképp alapkövetelmény lenne. Veres András gyakorlatilag "az éj leple alatt", a nyári szünet kezdetét megvárva próbálta levezényelni az érintettek szempontjából előkészítetlen vezetőcserét, azzal viszont nem számolt, hogy az aporosok – saját megfogalmazásuk szerint – nem sakkfigurák.
Egy élő közösség tett tanúbizonyságot létezéséről ezen a nyárközepi vasárnapon, s bár a helyzetük majdnem reménytelen, mégis abban a reményben gyűltek össze, hogy kiállásuk legalább párbeszédre, korrekt kommunikációra kényszeríti az egyházi vezetőt.
Aligha "Zoli bácsi", vagyis Kiss Zoltán eddigi igazgató személye, rátermettsége a vita tárgya – félreérti a helyzetet, aki úgy véli, bármiféle személyeskedés állna a középpontban, akár a püspök irányába. A valós keresztény értékek mellett álltak ki több százan Apor Vilmos szobránál, akármi is lesz a történet folytatása.
Az alábbi képre kattintva galéria nyílik...
Függetlenül attól, hogy Veres András végre hajlandó lenne a jövőben a témát érintő valós dialógusra, öröm látni, hogy vannak hazánkban élő, összetartó közösségek, amelyek szelíden, de határozottan mondanak nemet akár egyházi elöljárók lépésére is, ha hitüket, lelki családjuk közös értékeit veszélyeztetve érzik.
Márpedig július 7-én ez volt a helyzet. Hogy a jövőben várható-e változás, rajtuk biztosan nem múlik.
