Elhunyt a holokauszt-túlélő, aki a megbocsátást hirdette: sokan értetlenül figyelték, mások éles kritikával illették.

Ötven évvel az Auschwitzból történt szabadulása után Eva Mozes Kor hajdani kínzatásainak színhelyén, a haláltáborban nyilvánosan kijelentette, hogy a maga nevében megbocsát minden nácinak, aki közvetlenül vagy közvetve részt vett családja, és sorstárai millióinak meggyilkolásában. Hozzátette:

itt az ideje megbocsátani, ami nem jelenti, hogy el kellene felejteni a történteket.

– Gyakran kérdezik tőlem, hogy képzelem én azt, hogy megbocsátok a náciknak? Mindig visszakérdezek: van-e jogom ahhoz, hogy megszabaduljak attól, amit velem műveltek? Erre persze mindenki bólint. A megbocsátásom engem gyógyít, engem szabadít föl, nekem adja vissza a függetlenségemet – állította Eva Kor.

A Szilágyságban született Mózes Éva néven, Erdélyből hurcolták el egész családjával együtt Auschwitzba, ahol szülei és két nővére odaveszett.

Ő maga elképzelhetetlen borzalmakat élt át a haláltáborban, ahol vele és testvérével Mirjammal – mivel egypetéjű ikrek voltak – szörnyű emberkísérleteket végzett a „Halál Angyalának” nevezett hírhedt orvos, Josef Mengele. Baktériumokkal és vegyszerekkel injekciózták őt és több mint ezer kísérleti alanyt. Éva ebbe majdnem belehalt, azonban tudta, életben kell maradnia, különben megölik az ikertestvérét is.

Nem sokkal tizenegyedik születésnapjuk előtt szabadultak fel, majd egy időre visszatértek Romániába, aztán kivándoroltak Izraelbe. Éva férjhez ment egy amerikai zsidó fiatalemberhez, akivel az USÁ-ban, Indiana államban telepedtek le.

Itt van az életem, ami arra tanítja a világot, hogyan gyógyuljunk meg a múlt sebeiből.

Mindenhol a megbékélést hirdette.

– Bocsássatok meg azoknak, akik megsértettek. Ez belül gyógyít titeket és szabaddá tesz – mondta sok helyen a diákoknak, fiataloknak, ahol csak tehette.

1993-ban Kor fölkereste Auschwitz egyik náci orvosát, Hans Muncht. Ő volt az, aki nem volt hajlandó részt venni a gyilkolásokban, és ő volt az egyetlen, akit a túlélők tanúskodása alapján fölmentettek a háborús bűnösök krakkói perében 1947-ben. Eva Kor arra kérte Munch doktort, hogy a haláltábor fölszabadításának ötvenedik évfordulóján, 1995-ben kísérje el őt Auschwitzba, és írjon alá egy nyilatkozatot, amiben elismeri, hogy léteztek gázkamrák, és hogy a zsidók elpusztítása valóság volt, mert ez bizonyítékul szolgálhat a holokauszttagadók számára. Az orvos elfogadta a felkérést, az asszony pedig néhány hónappal később köszönőlevelet akart neki írni.

Erre így emlékezett vissza:
– Meg akartam köszönni, de nem tudtam, hogyan mondjak köszönetet egy nácinak. Tíz hónap elteltével egy reggel arra ébredtem, hogy eszembe jutott valami. Miért ne írhatnék dr Munchnak megbocsátó levelet? Rögtön tudtam, hogy örülne neki és ez értelmes ajándék lenne. Ez a felismerés megváltoztatta az életemet. Rádöbbentem, hogy hatalmamban áll megbocsátani. Senki nem tud engem erre fölhatalmazni, és senki nem tud ettől a hatalomtól megfosztani. Egyedül rajtam múlik, hogy úgy éljek vele, ahogy akarok.

A megbocsátás hatalmának a fölfedezése megváltoztatta az életét. Fél évszázadon keresztül áldozat volt, és hirtelen rájött, hogy megvan ez a rendkívüli hatalma, amit senki nem vehet el tőle. Még négy hónapba telt, hogy megfogalmazza a levelét. Amikor végzett vele, valaki azt javasolta, bocsásson meg Mengelének is.

– Magam elé képzeltem Mengelét, hogy itt van velem a szobában – mesélte Éva. – Elővettem egy szótárt és kiírtam belőle húsz csúnya szót, amit hangosan fölolvastam, mint ha Mengele ott lett volna. A végén hozzátettem, hogy mindezek ellenére megbocsátok. Ez nagyon jót tett nekem.

Nekem, aki ötven éve kísérleti egér voltam, még az auschwitzi Halál Angyala fölött is hatalmam volt.

Még ha Mengele embertelen kísérleteinek más túlélői rosszallották is ezt a megbocsátást, Kor elmagyarázta, hogy ez az öngyógyítás, önfelszabadítás eszköze.
Ami történt, azt nem tudjuk megváltoztatni, de változtathatunk azon, ahogy megéljük.

Nem engedem meg magamnak, hogy gyűlöljek. Úgy vélem, a gyűlölet többet árt annak, akiben ez az érzés van, mint annak, akire irányul.

Sok támadás érte amiatt, hogy kezet fogott a haláltábor egyik egykori őrével.
– Oskar Gröninget gyilkosnak tartom, mert gyilkos rendszert támogatott, és részese volt annak, hogy ötvenhat nap alatt közel fél millió embert küldjenek a halálba Magyarországon – mondta. Megdöbbentő, hogy ennyi embert ilyen rövid időn belül eltöröljenek a föld színéről. És ő ebben részt vett.

– Sajnálom Oskar Gröninget, mert nyomorúságos élete volt. Ha én lennék a bíró, egyetlen kérdést tennék föl neki: boldog életet élt? Ha visszatekint, azt láthatja, hogy semmire nem lehet büszke, minden tévedés volt. S ekkor saját magáról mondana ítéletet.

– Ha én lennék a bíró, arra ítélném, hogy fiataloknak tartson előadásokat Németországban arról, mennyire ártalmas a náci ideológia. Egykori náciként ez lenne a legjobb, amit tehetne.

Eva Mozes Kor minden évben visszalátogatott Auschwitzba, ahol száz-kétszáz fős csoportjának tartott idegenvezetést. Gyenge egészségi állapota ellenére idén is így tett. Krakkói szállodai szobájában érte a halál július negyedikén, 85 éves korában.

Humoráról, életszeretetéről tanúskodik a halála előtti napon írt üzenete az internetes közösségi oldalán: „El tudjátok hinni, hogy ma már chicken McNuggets-t lehet kapni Auschwitz mellett? Milyen csodálatos lett volna ez 75 évvel ezelőtt."

(Forrás: slate.fr, fr.timesofisrael.com, infochreitenne.com; fotó: candelholocaustmuseum.org, timesofisrael.com)