A győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont eddigi igazgatóját nem rúgták ki, de elmozdításának módja és indoklása számára is nehezen érthető. A SZEMléleknek az őszinte, korrekt kommunikáció jegyében nyilatkozott.

– Kérem, segítsen megérteni az Ön személyéhez kapcsolódó, a szentszéki nagykövetig elhallatszó szülői tiltakozás alapjait!
– 25 éve dolgozom az Apor-iskolában: hosszabb ideig igazgató-helyettes voltam, az elmúlt 5 évben megbízott igazgatóként vezettem az intézményt. A korábbi győri püspök, Pápay Lajos kért fel, többszöri egyeztetés, megbeszélés után mondtam végül igent a feladatra. Azóta becsületesen teszem a dolgomat, a kollégáimmal közösen. Nagyon komoly munka áll mögöttünk: szó szerint a nulláról indult az iskola 26 éve,

fizikai és szellemi értelemben egyaránt óriási értéket hoztunk létre. Mindezen értékek megőrzéséért felelősséggel tartozunk, illetve azon dolgozunk, hogy ezt gyarapítsuk.

– Fontos részlet a szülők – akik egy nagy családként hivatkoznak magukra – oldaláról, hogy értesüléseim szerint mind az iskola, mind a közeli Szentlélek templom esetében tényleg szó szerint kell érteni az építkezést: a hívek saját maguk is keverték a maltert, rakták a téglákat, tevékenyen kivették a részüket a létesítmények működésének megalapozásában. Meg tudja ezt erősíteni?
– Pontosan így van. Ilyen értelemben is nagyon szoros az aporos családok kötődése az iskolához. Az eredeti építők részéről már nemcsak gyerekeik, hanem unokáik is az iskolánkba járnak. Ez tehát egy tényleges, kézzel fogható érték.

– Amit most veszélyben éreznek.
– Július végén lejár az igazgatói megbízatásom, erről a tegnapi napon írásban is kaptam értesítést Veres András püspöktől. Megköszönte a munkámat, egyben közölte, hogy augusztus 1-jével mást bíz meg a következő időszakban az igazgatói feladattal. Ezt a döntést én tudomásul vettem – bízom benne, hogy egyszer majd lesz lehetőségem megérteni is, hogy mindennek miért így kellett történnie.

– Amennyire kivehető a tiltakozók közléseiből, derült égből villámcsapásként érte az aporos közösséget a tanítási szünet kezdetére időzített döntés. Volt ennek valami előjele, tapasztalt Ön bizalmatlanságot a fenntartó részéről?
– Az új püspök érkezése óta folyamatosak voltak az ellenőrzések az iskolában.

Gyakorlatilag állandóan ellenőriztek minket, miközben komoly hibákat egyik vizsgálat sem tárt fel.

– Úgy tudom, Veres András annyi indoklást fűzött az igazgatóváltáshoz, hogy túlzottan zárt közösség az Apor, ahol ő nem tudja a törekvéseit érvényesíteni. Valóban elhangzott-e ilyesmi, és ha igen, mire gondolhatott a püspök?
– Igen, az volt az indok, hogy amit szeretne, azt nem tudja teljes mértékben megvalósítani egy ilyen zárt közösségben. Hogy mire gondolhatott konkrétan, arra nem tudok válaszolni, mert semmilyen bővebb részlet nem jutott el hozzám.

– Hogyan tovább?
– Maradhatok az intézményben pedagógusként, a jogviszonyom nem szűnik meg. Ezt fontosnak tartom hangsúlyozni, mert a közösségi oldalak hozzászólásai között sok pontatlanság szerepel. Nem rúgtak ki, hanem nem hosszabbították meg a megbízatásomat. Így korrekt a megfogalmazás, intézményvezetőként pedig mindig arra törekedtem, hogy hitelesen, precízen kommunikáljunk.

– Miként éli meg azt a reakcióáradatot, amely a püspök döntése kapcsán Ön felé árad ezekben a napokban? Mert egyrészről kétségkívül nehéz lehet szembesülni azzal, hogy a fenntartó nem tart igényt igazgatóként a munkájára, eközben viszont egyfajta hálafallá változott az internet.
– Ez is azt erősíti, hogy ténylegesen egy nagy család vagyunk, ahol a szülőknek is fontos szerepük van. Meghallgatjuk az észrevételeiket, amiben tudom, segítem őket, hiszen partnerként tudunk igazán hatékonyan együtt tevékenykedni – az ő bevonásuk nélkül nem lehetne az iskolát előbbre vinni. A személyemre vonatkozó megjegyzésekről azt tudom mondani, hogy

egy pedagógus, egy vezető annál nagyobb kitüntetést aligha kaphat, amivel most én szembesülök.

Ismétlem: egy iskolában eredményt elérni csak közösen lehet. Ezek az elismerő szavak az egész Apor-iskolának, az ott dolgozó kollégák óriási értékteremtő munkájának a dicséretei is egyben.

– Talán így már jobban érthető, hogy miért fogalmaznak úgy a szülők, hogy veszélybe került az iskola alapértéke. Hiszen most a szülői munkaközösséggel, az aporos családdal nem egyeztetve hoznak valakit kívülről.
– Én is azt érzékelem, hogy a szülők értetlenül állnak a kialakult helyzet előtt. Nem értik, miért kell ezen a rendszeren változtatni.

– Nehéznek tűnik ebből a helyzetből pozitívan kikeveredni, de mintha a párbeszéd hiányáról szólna sok más feszült történethez hasonlóan ez is.
– Azt gondolom, hogy őszinte, korrekt kommunikációra lenne szükség, ez most hiányzik a püspök részéről. Mindig van lehetőség a fejlődésre, nálunk is akad javítanivaló, de a szülőkkel összefogva működött eddig az iskola, és ezen az úton szeretnénk továbbra is járni.

Beszélgetőtárs: Gégény István

(Képek forrása: iskola.aporisk.hu, gyor.egyhazmegye.hu)