Amazóniában jelentős változások várhatók. Talán megérett az idő a megújulásra Magyarországon is.
A katolikus világegyház az Amazonas-térség szinódusára készül. Már nyilvánosságra hozták a munkadokumentumot, amely világszerte komoly eszmecseréket és vitákat generált. Az Amazonas térsége ugyan távol fekszik Európától, de a szinódus témái nagyon is közel. A globális felelősség jelentősége, a természeti kincsek védelme és az egyházi közösségek helyi jellegzetességeinek figyelembe vétele – ezek a témák kerülnek napirendre. Távolban, mégis közel.
Idén október 6. és 27. között kerül sor az Amazonas-térség rendkívüli szinódusára. A szinódus a katolikus egyházban a legjelentősebb tanácskozás, amely egy-egy központi témát vitat meg és iránymutatásokat dolgoz ki. A szinódusokat követően a pápa általában összefoglaló dokumentumot bocsájt ki, melynek kijelentései ugyan nem dogmák, ám kötelező érvénnyel figyelembe veendők. A szinódusok előtt a Vatikán munkadokumentumot bocsájt ki, amely az adott tanácskozás tematikáját rögzíti, s megfogalmazza azokat a kérdéseket, amelyekkel szembesülni kell és amelyekre választ igyekeznek találni.
Az Amazonas-térség szinódusának munkadokumentumát június 17-én tették közzé “Új utak az egyház és az integrált ökológia számára” címmel. A távolabbi előkészületekhez tartozik, hogy Ferenc pápa 2018. január 19-én Puerto Maldonadoban tett apostoli útja során (itt készült cikkünk nyitóképe) bejelentette a szinódus összehívását, majd ezt követően a térség legmagasabb rangú egyházi képviselői június 18-án egy előkészítő szinódus eredményeképpen összeállították a munkadokumentum első vázlatát, amelyre a most megjelent munkadokumentum támaszkodik. Az előkészületek lényeges részét képezi egy átfogó kutatás is, melyet a térségben végeztek pasztorálszociológiai és más társadalomtudományi módszerekkel. Az előkészítésnek ez a lépésrendje lassan rutinná válik.
Az egyház vezetése arról akar tárgyalni, amit az érintettek a legfontosabbnak tartanak, s a témákat nem csak az egyház hivatalos tanításának fényében, hanem a kutatások eredményeit figyelembe véve elemzik.
A szinódus három fő kérdésre koncentrál: az Amazonas térség valóságára, az ökológiai kihívásra, valamint az egyház prófétai szerepére és az ebből következő egyháztani és pasztorális megújulásra. Három kiáltásról van szó a dokumentumban. Az Amazonas természeti kincseinek és népének kiáltásáról, hogy a világ végre vegye figyelembe azt a krízist, amely ezt a régiót jellemzi, s amelynek az egész Glóbusz számra perdöntő jelentősége van. Az Amazonas térsége a világ ökoszisztémájának a tüdeje, itt termelődik a szükséges ózon jelentős része. Ezt a tüdőt azonban a nyereségvágyból fakadó beavatkozások embóliaközeli állapotba juttatták, az őserdő hatalmas területeit kiírtották, amellyel egy szinte megállíthatatlan elsivatagosodási folyamatot indítottak el. Az utolsó pillanatban vagyunk. S az egyház felemeli a hangját a teremtett természet megóvása érdekében. Ugyanígy tesz az itt élők nyomorával kapcsolatban is, akik ki vannak szolgáltatva a modern kor rabszolgatartóinak, akik nincsenek tekintettel az őslakosok jogaira, akiket az erőszak minden formája sújt, s akik a társadalmi és szociális intézmények hiányában nem találnak támaszt.
Az egyház felerősíti azok kiáltását, akiknek szavát gazdasági és politikai érdekek hallatlanra veszik.
A munkadokumentum integrális ökológiáról beszél, amely egyszerre koncentrál a gazdasági összefüggésekre, az emberi jogokra és a természet megóvásának szükségességére. Nem csak a következmények orvoslása, hanem elsősorban az okok és a kritikus helyzethez vezető dinamikák feltárása szükségeltetik. Az egyháznak nem szabad félnie attól, hogy nevén nevezze a problémák forrását, s egyszerre legyen irgalmas szamaritánus és bátor próféta.
Az Amazonas hatalmas térségében az emberi közösségek életkörülményei és társadalmi jellegzetességei nem írhatók le és érthetők meg a gazdag világ társadalmai alapján kidolgozott logikák mentén. Leginkább a kiszolgáltatottsággal jellemezhető az élet ott. Az emberi jogok semmibe vétele, az erőszakos kitelepítések, a kábítószer-kereskedő hálózatok befolyása, a prostitúcióra kényszerítés egyfajta újkori rabszolgaságot és népirtást mutatnak. Drámai városiasodási folyamatnak lehetünk tanúi, miközben az eltömegesedő városok egyáltalán nem rendelkeznek megfelelő infrastruktúrával és ellátási hálózattal, amely a beáramló milliók számára emberhez méltó életkörülményeket tudna biztosítani. Az egyház együtt akar vándorolni az elűzöttekkel és kizsákmányoltakkal. Nem az elnyomó politikai és a közjót figyelmen kívül hagyó gazdasági érdekek mentén akarja megfogalmazni küldetését, hanem a hátrányt szenvedőkre koncentrálva.
Azokkal a logikákkal, amelyeket az Európa-centrikus pasztorális gondolkodás alakított ki, az Amazonas térségében nem lehet megfelelő pasztorális munkát végezni. A térség jellegzetességeit figyelembe vevő egyházi jelenlét eredeti struktúrákat és megoldásokat követel. Még inkább figyelembe kell venni a helybéliek vallási kultúráját, népi vallásosságát és azt a szolgálatot, melyet a közösségek animátorai végeznek.
Az előkészítő dokumentum megvitatandónak tartja azt a kérdést is, hogy a paphiányra tekintettel azokat a helyi közösség által nagyra becsült férfiakat, akik a közösség tartópillérei, pappá lehetne szentelni, akkor is, ha családosok.
A körültekintően megfogalmazott felvetés így szól “Elismervén, hogy a cölibátus ajándék az egyház számára, mégis szükséges felvetni és tanulmányozni annak lehetőségét, hogy a legfélreesőbb területeken biztosítani lehessen a szentségekhez való hozzájutást, amely nélkülözhetetlen a keresztény élet számára érett, lehetőleg odavalósi férfiakat is pappá szenteljenek, akiket közösségük elfogad és elismer, akkor is, ha élő és stabil családjuk van.” (129. a. 2)
A munkadokumentum minden bekezdéséből sugárzik az egyház egyértelmű törekvése arra, hogy észrevegye a kríziseket, odaforduljon a természet és az emberi közösség sebeihez, és hagyományos tanításának és tapasztalatainak gazdagságára támaszkodva megfelelő és korszerű választ adjon az aktuális kihívásokra. Ferenc pápa a Laodato sí kezdetű enciklikájában megalapozta azt a gondolkodási stílust, amely a munkadokumentumban is visszaköszön, s azt a bátorságot is, amellyel az egyház maga is kész lehet változni, ha az evangelizáció érdeke úgy kívánja. A munkadokumentumban számtalanszor előfordul a megtérés kifejezés. Ökológiai, ekkléziológiai és pasztorális megtérést sürget. Ami az Amazonas régiójára vonatkozóan érvényes, az érvényes a világ bármely más részén is.
Az Amazonas távol van Magyarországtól, de az átfogó megtérésre való fölszólítás számunkra is érvényes és aktuális.
A szinódusi előkészületre figyelve idehaza is feltehetjük a kérdést, hogy milyen módon vesz részt egyházunk a mi társadalmunk problémáinak kezelésében, milyen megalapozottan alakítja ki állásfoglalásait, milyen bátorsággal néz szembe a kihívásokkal és mennyire kész a hatékony evangelizáció érdekében új megoldásokat is megvizsgálni és bevezetni.
Talán megérett az idő egy új szinódus-hullámra Magyarországon is. A 90-es évek szinódusai summázták a kommunizmus utáni helyzet jellegzetességeit. 30 évvel a rendszerváltozás után újra itt az ideje szembenézni társadalmunk és egyházunk jelenével. Ideje összegezni azt a számos újdonságot, amit a hit inspirációja teremtett az elmúlt évtizedekben, egyben ideje újra rákérdezni, hogy mit jelent a megtérésre szólítás az egyházi élet legfontosabb területein: a plébániai közösségekben, a közjó szolgálatában, a papságban és a szerzetesi életben.
Máté-Tóth András
(Kép forrása: ctvnews.ca)
