Aki ilyesmit szed, érdemes megfontolnia, a helytelen, rendszertelen alkalmazás mit művel a szervezetével...

Egy kis kamillateás borogatás… A dédanyáink tanácsa hatásos lehet napjainkban? Nyilván akkoriban sem segített a komoly tüdőgyulladáson, de gyulladt bőrfelület vagy kötőhártya-gyulladás kezelésére szívesen alkalmazták. Ma már nem hogy a gyógynövények, de még a nagyon komoly antibiotikumok sem hatnak. A baj sokkal nagyobb, mint gondolnánk! A Magyar Tudományos Akadémia figyelmeztetése szerint már egy generáción belül katasztrofális következményei lehetnek az antibiotikum-rezisztenciának.

Európában már most több mint 30 ezer ember hal meg évente antibiotikum-rezisztens fertőzések következtében, a világon pedig 700 ezer ember hal meg emiatt.

Ha nem történik változás, a világ vezető halálokai közé emelkedik az antibiotikum-rezisztencia. Pesszimista becslések szerint 2050-re 10 millióra emelkedhet azok száma, akik életét ezért nem fogják tudni megmenteni.

Méhi Orsolya, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének tudományos munkatársa a tudomany.hu számára összefoglalta az antibiotikum-rezisztenciával kapcsolatos tudnivalókat, és hogy milyen következményei lehetnek a helytelen és ellenőrizetlen antibiotikum-használat elterjedésének.

Az antibiotikum-rezisztencia az a jelenség, melynek során a baktériumok és más mikroorganizmusok (pl. kórokozó gombák, egysejtű paraziták) ellenállnak az elpusztításukra szánt antibiotikumoknak.

Az antibiotikum-rezisztencia nemcsak a bakteriális fertőzések kezelését veszélyezteti (köztük közönséges betegségekét, amelyeket már képesek voltunk leküzdeni, mint a tüdőgyulladás, tuberkulózis, vérmérgezés, gonorrhea, élelmiszer által közvetített betegségek), hanem számos más orvosi beavatkozást is, mint a rákterápiás kezelések, a transzplantációk és más immunszuppressziós eljárások, az invazív sebészeti beavatkozások vagy a koraszülöttek ellátása.

Az antibiotikum-rezisztencia a megemelkedett mortalitáson kívül hosszabb kórházi tartózkodást, az ezzel járó magas kórházi költségeket és jelentős globális gazdasági terhet jelent.

A kórházak sajnos az antibiotikum-rezisztens fertőzések melegágyának tekinthetők, különösen az intenzív osztályok, ahol a kórházi fertőzések a kritikus állapotban lévő betegek felét érintik, megduplázva a halálozási kockázatot.

Bár a legveszélyeztetettebbek a legyengült immunrendszerűek (idősek, kórházban fekvők, szoptató anyák, koraszülöttek, HIV-fertőzöttek), az antibiotikum-rezisztencia bárkit érinthet, bárhol a világon, bármilyen korban.

Mit tehetünk az antibiotikum-rezisztencia terjedésének csökkentése érdekében?.

• Csak akkor használjunk antibiotikumokat, ha azokat orvos írta fel, és szigorúan tartsuk be a használattal kapcsolatos előírásokat. Soha ne hagyjuk abba az antibiotikum-kezelést az orvos által meghatározott időtartam előtt.
• Soha ne szedjünk antibiotikumokat vírusfertőzésekre (pl. nátha, vírus okozta megfázás esetén).
• Soha ne osszunk meg másokkal megmaradt antibiotikumokat, vagy ne használjuk őket saját belátásunk szerint.
• Előzzük meg a fertőzések kialakulását a megfelelő higiéniai és életmódbeli előírások betartásával (rendszeres kézmosás, ételek megfelelő módon való előkészítése, beteg emberekkel való közvetlen kontaktus elkerülése, biztonságos szex, megfelelő oltások beadatása).

Vannak lépések, amiket a politikai döntéshozók szintjén lehet megtenni:
• nemzeti cselekvési tervek kidolgozása, hogy az antibiotikum-rezisztenciát lokálisan megfelelően kezeljük, és ne tudjon továbbterjedni;
• az antibiotikum-használatra vonatkozó törvények szigorítása mind az egészségügyben, mind az állattenyésztésben;
• az antibiotikum-rezisztens fertőzések ellenőrzésére/felügyeletére vonatkozó stratégiák javítása;
• az egész világon oktatóprogramok kidolgozása a lakosság széles rétegei számára az antibiotikum-rezisztencia problémájának súlyosságáról és arról, milyen óvintézkedéseket tehetünk ellene egyéni szinten.

Mik az antibiotikumok? Mi ellen hatnak, és hogyan alakulhat ki ellenük a rezisztencia?

Az antibiotikumok (elnevezésük alapján „élet elleni ágensek”) olyan vegyületek, amelyek különböző mikroorganizmusokban (baktériumok, gombák, más egysejtűek) a sejtek életben maradása szempontjából létfontosságú folyamatokat gátolnak. Lehetnek természetes, más mikroorganizmusok által termelt vegyületek (például a Penicillium notatum penészgomba által termelt penicillin) vagy az ember által előállított félszintetikus vagy szintetikus származékok.

Az emberiség nem feltalálta, csak felfedezte az antibiotikumokat, és a természetben előforduló antibiotikumokat használva kiindulásnak, kémiai kísérletezéssel állít elő újabbakat.

Gyógyászati szempontból az antibiotikumok népszerűsége abban rejlik, hogy hatásukat specifikusan a mikroorganizmusokra fejtik ki, anélkül, hogy jelentősen beleavatkoznának az emberi szervezet életfolyamataiba.

Az úgynevezett szerzett rezisztencia lényege, hogy az adott baktérium érzékeny volt az antibiotikumra, de rezisztenciát szerzett ellene.

A világ azon részein, ahol recept nélkül lehet hozzájutni antibiotikumokhoz mind emberi mind állati használatra, vagy nincsenek standard kezelési protokollok kidolgozva, a rezisztenciahelyzet még kritikusabb.

Mi az oka, hogy az antibiotikum-rezisztencia ilyen súlyos globális problémává vált? Nem jelenthetne megoldást a kialakult helyzetre új antibiotikumok fejlesztése? A válaszokért ide érdemes kattintani!

(Forrás: MTA; fotó: pxhere.com)