Nem ételosztás, hanem közös étkezés a hajléktalan barátainkkal – szokta pontosítani az egyik közösségi tag, amikor a Sant’ Egidio (Szent Egyed) közösség karácsonyi ebédjéről van szó. De nem csak az ünnepen, hanem minden hónapban ebédre fogadják a szegénységben élő vendégeiket, sokukat név szerint üdvözölnek, az újakkal igyekeznek beszélgetni, hogy legközelebb már ismerősként köszönthessék őket. Az utóbbi három évben Konkoly Edit gondoskodott az ízletes menüről  50-80 ember számára.

Hogyan lettél a vendégségek szakácsa?
Onnan indult, hogy  felszolgálásra kértek meg karácsonykor, amikor a Szent Egyed közösség ünnepi ebéddel várja a hajléktalan barátait a jezsuita Párbeszéd Házában. Láttam, hogy az ebédet vendéglőből rendelték, ami nyilván költségesebb, mint ha mi főznénk, ezért fölajánlottam, hogy a havi  ebédeket majd én elkészítem. Úgy csak az alapanyagok ára terheli a közösséget, megmarad a munkadíj, tehát több jut a rászorulóknak.

El merted vállalni?
Igen, mert vendégházat működtetek Száron. Nem csak hagyományos falusi turizmus keretében jönnek hozzám, hanem gyerekeket is nyaraltatok. Ezekben a táborokban gyakorlatot szereztem abban, hogy nagy mennyiségben főzzek. Az Élni jó házban vannak is hozzá nagy kondéraim, szóval tudtam, hogy nem okoz majd nehézséget.

Valóban nem volt nehéz?
Dehogynem! Első alkalommal egyedül készítettem el mindent, ráment 8-10 órám! Akkor éreztem, hogy ez így nem mehet! Igaz, néha a Kapuvári Ízvadászok főztek, karácsonykor mindig, de azt láttam, hogy amikor rajtam a sor, nem fogom győzni, szükségem lesz segítő kezekre.

Hol találtál olyanokat, akik hajlandók ötven kilométert utazni hozzád Szárra?
Az első két évben a Szent Egyed közösségből érkeztek. Rájöttem, hogy ez remek lehetőség a csapatépítésre. Később a Facebookon kerestem segítséget, jelentkeztek "pálferisek", de néhányan azok közül is, akiket azon az AVE-kurzus elnevezésű hétvégesorozaton ismertem meg, ahol az összetört életűek állnak talpra a válásuk után. Ők egyedülálló szülők, különösen is fogékonyak a szükséget szenvedők nehézségeire, így hát szívesen jöttek.

Szóval nálad főztetek meg mindent, aztán szállítottátok Budapestre, hogy kiosszátok?
Igen. A kilencedik kerültbe vittük, a Gát utcai plébániára. Ott adja a Szent Egyed közösség az ebédet a szegényeknek, nem csak hajléktalanoknak, hanem minden rászorulónak. Gyakran jönnek családok is gyerekekkel. Én adagoltam az ételt, így személyesen is találkoztam velük. 

Miért ez a múlt idő?
Májusban főztem utoljára. Leginkább a vásárlás fárasztott: hazacipelni a tíz kiló húst, a krumplit, minden hozzávalót – hiszen kisebb lakodalomhoz szükséges mennyiséget kellett vennem. Rétesből is öt-hat tepsivel sütöttünk. De nem is ezért adom át másnak ezt a szolgálatot, hanem mert úgy érzem, most más feladat vár rám az életben. Remélem, hamarosan megtalálják azt, aki helyettem főzni fog, most ezért imádkozunk.

(Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurir - Karácsonyi ebéd a Szent József templomban)