Ha röviden meg akarnánk jelölni a legnagyobb keresztény felekezet egyediségét, három összefüggő szót emelhetnénk ki: Oltáriszentség, szentmise, áldozás.

Örömteli szembesülni azzal, hogy egyre többfelé találkozunk a templomok falain kívül, akár a tömegmédiában is keresztény üzenetekkel. Érdemes azonban e kommunikáció során törekedni a következetességre, pontosságra, tiszteletben tartva, hogy a keresztény felekezetek – jelenleg – néhány dologban különböznek egymástól. Katolikus papok, protestáns lelkészek, itt szentmise, ott istentisztelet – nem szőrszálhasogatás ennek észrevételezése, hanem annak őszinte elismerése, hogy az egység felé vezető úton van még lehetőség a közeledésre.

Hogy a Krisztusban hívők színes családján belül miként érhető tetten a katolikusság, annak felismeréséhez jelentős segítséget nyújt a 2020-ban Budapesten rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Ennek az eseménynek a középpontjában ugyanis az a valami áll, amire úgy utal a katolikus egyház, mint a hitélet csúcsa és forrása. Ez pedig az Oltáriszentség. A papok például abban is hordozzák egyedi hivatásuk lényegét, hogy csak ők képesek átváltoztatni a bort és a kenyeret Krisztus testévé és vérévé a szentmisében; amit pedig köznyelven áldozásnak hívunk, az az Oltáriszentség magunkhoz vétele.

Mit jelent ma eucharisztikus kongresszust tartani a modern és multikulturális városban, ahol az evangélium és a vallási hovatartozás formái peremre szorultak? Ezt a kérdést nem akárki, hanem Ferenc pápa tette fel nemrég, egészen pontosan Budapestre célozva. A válasz felfedezésében is segítséget nyújt a katolikus egyházfő. A rendezvényt Istennel való együttműködésként értelmezi, egy olyan „eucharisztikus kultúra" elterjesztésén munkálkodva, amely az egyházi hovatartozáson túl is érzékelhető gondolkodás- és cselekvésmódot eredményez.

A pápa úgy látja, a közöny betegségében szenved Európa, többfelé megosztottság és bezárkózás uralkodik. Ebben a közegben a katolikusok vasárnapról vasárnapra egybegyűlnek Krisztus nevében, egymást testvérnek ismerik el, és megismétlődik a csoda: az ige hallgatásában és a kenyértörés gesztusában a hívők legkisebb és legegyszerűbb gyülekezete is az Úr testévé válik. A szentmise ezáltal „eucharisztikus kultúrát” szülő tettek és magatartásmódok inkubátorává válik.

De mik ezek a magatartásformák? Ferenc pápa szerint az első a közösség. Az utolsó vacsorán Jézus a testvériség kenyerét és kelyhét adta át tanítványainak, így az Eucharisztia a vele való közösséget és a hívők egymással való közösségét alapozza meg. A második magatartásforma a szolgálat. Aki ugyanis közösséget vállal a „lábmosó Jézussal”, maga is szolgává, önmagát feláldozó személlyé válik, hogy osztozzon az emberek sebeiben és gyógyítsa azokat. Mindez pedig szoros összefüggésben van a nagyvárosok népei körében lassan feledésbe merülő kifejezéssel: az irgalommal.

– A következő eucharisztikus világkongresszusnak az a feladata, hogy rámutasson az újdonságnak és a megtérésnek erre az útjára, vagyis emlékeztessen arra, hogy az egyházi élet középpontjában az Eucharisztia áll. Az a húsvéti misztérium, mely képes kedvező hatást gyakorolni nemcsak az egyes keresztényekre, hanem a földi városra is, amelyben élünk és dolgozunk – mutatott rá a fehér reverendás egyházi vezető.

Hogy Ferenc pápa jelen lesz-e a budapesti eseményen, egyelőre nem tudni pontosan. A meghívást megkapta.

Abban viszont biztosak lehetünk, hogy egy nála is fontosabb személy, Jézus Krisztus ott lesz, éspedig a lehető legközvetlenebb módon. Ebben hinni, az Oltáriszentséget életünk középpontjába helyezni – ettől lesz valaki katolikus.

(Illusztráció: pophouston.org)