A szudáni törzsi háborúskodás elől menekülők a jobb élet reményében mennek Egyiptomba. Hogy milyen ez a "jobb élet", arról egy helyben szolgáló pap festett drámai képet.

Claude Ondogan csádi származású katolikus pap, akivel a Válasz Online munkatársa készített megrendítő interjút. A teljes cikk ide kattintva olvasható, néhány részletet szemlézünk alább a hősies lelkipásztor gondolataiból.

A törzsi háborúkban általában a férfiakat nem hagyják életben. Akik túl is élik, előbb küldik a családjukat, mert ők férfiak és majd túlélik valahogyan. Abban, hogy a nők és a gyerekek indulnak útnak, nagy szerepet játszik az egyiptomi társadalom mentalitása is. Nagyon sokan azért vágnak neki, mert Egyiptomban munkát és szállást ígérnek nekik. Ami igaz is tulajdonképpen. Rabszolgának hozzák őket. Nőket keresnek, mert a nőket könnyebb terrorizálni, kevésbé problémásak, mint a férfiak.

A menekültek nagy részének nincsenek okmányai, egyszerűen nem is léteznek Egyiptomban. Minden szinten ki vannak szolgáltatva a háziuraiknak. Ha kijön a rendőrség, az illegális bevándorlót fogják elvinni. Ha pedig valami miatt mégiscsak sikerül maguknak menekültstátuszt szerezni – ami ritka –, akkor sem tudják igénybe venni az iskolákat a gyerekeiknek, sem a szociális intézményeket, mert nincs semmi pénzük. Egyiptom gazdasága sem a legerősebb a térségben. Itt is nagyon sok a szegény. A többségben tehát egyszerűen nincs együttérzés a menekültek felé, hiszen ők is harcolnak a mindennapi kenyérért.

Gyakori, hogy az éjszaka közepén zörgetik a kaput többgyerekes családok, nejlonszatyrokkal a kezükben, amiben hozzák mindenüket. Ez itt Isten háza, tehát olyan nincs, hogy mi elküldenénk valakit, szinte egyfolytában lakik itt 4-5 család. Az iskolát is azért hoztuk létre, hogy ezek a kisgyerekek tudjanak tanulni, mert az állami iskolák nem nagyon fogadják be őket.

Aki hozzánk érkezik, általában nagyon beteg. Kóros vitaminhiányban szenvednek, nincs elég kalcium a szervezetükben. Hiába írják fel nekik az orvosok, nem tudják kiváltani, így én váltom ki amennyit tudok. Ez persze sosem elég. A másik: a diákjaink. Sokukat felvették a Kairói Egyetemre. Okos gyerekek. A gond csak az, hogy mivel külföldiek, a külföldi tandíjat kellene fizetniük, amit képtelenek előteremteni ezek a szegény, csonka családok. Nagyon jó lenne, ha a diákok be tudnák fejezni az egyetemet.

(Forrás: valaszonline.hu)