A katolikus egyházfő nagy focirajongó, de nem cseréli fel az értékek sorrendjét.

2013. június 6-án este a győri tűzoltóság zárt udvarára hajtottam be az autómmal, egy konvoj részeként. Különleges éjszaka volt ez: az összekapaszkodás éjjele, amely látható módon is fényt gyújtott a sötétség közepette. Ez a látható fény azon fáklyák kilométeres füzéreként nyilvánult meg, amelyek ragyogásánál megállás nélkül épült az ideiglenes gát homokzsákokból Győrújfalu meggyengült töltésén. Kevés hiányzott hozzá, hogy elöntse a környéket a megáradt Mosoni-Duna vize, de az a "kevés" alulmaradt a hatalmas emberi együttműködés visszatartó erejének köszönhetően. Magam is ott segítettem, ahol tudtam – az említett estén például tűzoltókat szállítottam a töltéshez sokadmagammal. Fordultunk, amennyit kellett, kerestük, hol van hézag, rés a folyamatokban, hol hiányzik négy kerék, két kéz, homokzsák, élelem, folyadék, bátorító szó...

Talán 6 év távlatából nem jelent biztonsági kockázatot megírni, hogy parkolt azon az udvaron egy másik konvoj is – minden jármű tetején kék villogó jelezte, fontos ember van a közelben. Az ország vezető politikusa töltötte az épületben az éjszakát, a katasztrófavédelem szakembereivel együtt, alkalmi védelmi központként irányítva onnan a segítő szolgálatokat.

Ez az este azért is volt egyedülálló, mert épp Győrben és épp akkor játszott a magyar futballválogatott barátságos mérkőzést Kuvait csapatával. Nem túlzás azt mondani: karnyújtásnyira volt tőlünk a meccs, csak a Szent István nevét viselő főúton kellett volna átgurulni egyik helyszínről a másikra. De a politikus számára fontosabb volt a nemzeti egységet a bajtársak körében képviselni. Jó érzés jelen lenni a nemzeti tizenegy mérkőzésén, de vannak prioritások.

Meglengettem képzeletbeli kalapomat ezen elkötelezettség előtt, hiszen a meccsen való részt nem vétel bizonnyal plusz erőt adott segítők ezreinek, tízezreinek.

Végül nyertek a magyarok, de ez jelen esetben kevéssé fontos információ.

Eltelt majdnem napra pontosan 6 év, s újra együtt állnak a csillagok: június 1-jén Csíksomlyóra látogat Ferenc pápa, ugyanezen a napon rendezik Madridban a férfi futballvilág kontinentális csúcstalálkozóját, a Bajnokok Ligája döntőjét. Azt már tudjuk, hogy ugyanaz a politikus, aki Győrben nem ment el a meccsre, most kihagyja a katolikus egyházfővel való találkozás lehetőségét. Hogy jelen lesz-e a spanyol fővárosban rendezett mérkőzésen – ki tudja, bár nem sikerült olyan emberrel beszélnem, akinek kétsége lett volna felőle, hogy az illető kihagyná-e a sporteseményt. Mindegy is, mert ez a "meccs" már azzal eldőlt, hogy a kereszténység értékeinek védelmezését hangoztató politikus nem lesz ott, ahol igazán nagy szükség lenne a nemzet egységének megünneplésére, az összetartozás kifejezésére.

Mi fontosabb dolga akadhat a "keresztény kultúra", a "keresztény Magyarország", a "keresztény Európa" nagy barátjának, ami távol tartja ettől a lélekemelő óriási eseménytől?

Legyen az BL-döntő, egy másik politikussal való találkozás – ha hazánk vezető képviselője, bár ott lehetne, távol marad a magyar keresztények (és nem csupán a katolikusok) nagy ünnepéről, hogyan beszélhet hitelesen a "magyar kereszténység", a "keresztény kultúra" képviseletében? A helyzet sajátossága, hogy a délidőben kezdődő ünnepi esemény után akár nyugodtan oda is lehetne érni a 21 órakor startoló döntőre Madridba, amennyiben rendelkezésre áll egy megfelelő repülőgép.

Köztudott: a katolikus egyházfő nagy focirajongó, de nem cseréli fel az értékek sorrendjét. Van kedvenc csapata (San Lorenzo de Almagro), kedveli ezt a sportágat, de ne legyenek kétségeink: a nyárkezdő szombat délelőttjén a csíksomlyói nyeregben a magyar nép sorsa fog járni az eszében, a szívében. Érdemes csatlakozni hozzá, akár személyesen, akár távolról – a szentmisét terveink szerint élőben közvetítjük a SZEMlélek felületén is, a BonumTV jóvoltából –, akár lélekben.

(Kép forrása: si.com)