Június elsején Csíksomlyón az ég a földdel összeér.

A pápalátogatás kapcsán írta tegnap, 2019. május 29-én, Stoffán György újságíró a következőket: "Kegyszobor kikerül ez alkalomra a Nyeregbe, ami olyan cselekedet, amelyet nem lehet megmagyarázni. Hiszen van másolat, amelyet a somlyói búcsúkor minden évben kivisznek a miséző-helyre. Most azonban a somlyói ferencesek nagyon elvetették a sulykot, s a kegyszobor másik arcára is vágnak egyet, saját kardjukkal. Igaz, a kordáról már korábban lekerült a fegyver, amelyet évszázadok óta viseltek… – a Rózsafüzér."

Mint ferences szerzetes, ki Csíksomlyón nőttem fel, szomorúan olvasom ezeket a sorokat és a cikkben megjelenő többi alaptalan vádat! Sajnos néhány ilyen és hasonló meggondolatlan szó, írás kering a közbeszédben most Ferenc pápa csíksomlyói látogatása alkalmából!

Mi, szerzetesek is halljuk, olvassuk a fogadatlan prókátorokat, csendben imádkozunk is értük, hogy evezzenek már nyugodtabb, csendesebb vizekre, de a mostani támadás kapcsán úgy érzem, hogy néhány tényt meg kell fogalmaznom.

Mária útja több százezer gyermekéhez Kárpát-medence egyik legszentebb helyére, a csíksomlyói nyeregbe érseki engedéllyel miért lenne "bűn"? Erdély legjobb farestaurátorai Mihály Ferenc vezetésével viszik, hozzák felelősséggel a szobrot a pár száz méteres zarándok úton! Amúgy az elmúlt években ugyancsak ők emelték le és restaurálták a nemrég 500. születésnapját ünneplő kegyszobrot. A ferencesek gondos őrei a kegyhelynek és a kegyszobornak, az elmúlt 500 év ezt bizonyítja! Ezért nem felelőtlen kritikát kellene megfogalmazni, hanem jó szándékú segítő készséget felajánlani!

A kegyszoborról és a ferences testvérekről szeretnék elmondani egy igaz történetet. 1944-ben sajnos mindenki menekült Székelyföldről a betörő szovjet csapatok elől – mivel Oroszországban is oly sok templomot elpusztítottak –, a csíksomlyói kegyszobrot is a ferences szerzetesek próbálták menekíteni! Kolozsváron a ferences templomig jutottak, és itt a templom legbiztonságosabb helyére helyezték, egy kemény faládába! P. Ervin atya fiatal szerzetes pap volt akkor, ő mondta el a következőket: Kolozsvár nagy szőnyegbombázása ideje alatt Biró Antal atya éppen misézett, a szirénák szavára a hívek a kriptába menekültek, ő meg bebújt a ládába, hogy a testével védje a Csíksomlyói Szűzanya kegyszobrát! A templom ablakai mind betörtek, mert a szomszédban álló postaközpontot is bombatalálat érte. A kegyszobrot őrző ládán és a ferences testvér hátán kopogtak az üvegszilánkok, de, Istennek hála, Máriának nem esett baja! Aztán, ahogyan a történelmi idők lehetővé tették, újból hazatért a szobor Csíksomlyóra! Népünk szolgálatában fiatal emberek vállalkoznak a szerzetesi életre, vállalják e nemes, de nehéz szolgálat minden velejáróját, szervezik a szentmiséket, ünnepi találkozókat, görnyednek a kegyhely gyóntató székében egész évben, teszik a dolgukat erejükhöz képest...  És akkor egyesek anélkül, hogy bizalommal felhívnának legalább telefonon, hogy érdeklődjenek a tények felől, nekiállnak és mindenféle meggondolatlan rágalmakkal összezavarják a híveket. Bizalommal álljunk egymás mellé és segítsük szolgálatukban a kisebb testvéreinket!

Isten csodálatos szép ajándéka Ferenc pápa csíksomlyói látogatása! Ez önmagában olyan nagy csoda, melyért Márton Áron püspök atyát boldoggá lehetne avatni!

Annak idején a vallatás, kínzás közepette megkérdezték nagy püspökünket, hogy a Vatikánnak hány tank hadosztálya van, mert a Vörös hadseregnek nagyon sok Rómára irányuló harckocsija van! Akkor és ott szentéletű püspökünk nem hátrált meg, vállalta Egyházához, a mindenkori pápához való hűségét, ezért őt halálra ítélték, melyből később életfogytiglani elzárás lett! Mit gondolhatott a latrina mellett a börtönben a megkínzott székely püspök?! Talán legszebb álmában sem gondolta azt, hogy eljön az a nap, mikor az ő drága népe Csíksomlyón Mária lábánál köszöntheti a pápát, akihez való hűsége miatt ő olyan sokat szenvedett! És lám, felvirradt e csodálatos találkozás napja, Egyházunk legfőbb elöljárója közénk jön, együtt köszönthetjük Teremtő Istenünket és az Ő kiválasztott lányát, Máriát, mennyei királynénkat, édesanyánkat!

Szeretettel kérlek, kedves testvéreim, ne hagyjuk, hogy buta gondolatok, felelőtlen szóbeszédek beárnyékolják ezt a gyönyörű napot!

Kedves római katolikusok és más felekezetű keresztény testvéreim: június elseje egy igen jó alkalom, hogy egy asztalhoz üljünk és együtt imádkozzunk! Tegyük félre sérelmeinket, a múlt minden fájdalmát és örvendezve, egymással kiengesztelődve bizalommal fogjuk meg Ferenc pápa biztatására egymás kezét és tegyük tündérkertté Erdély földjét! Együtt, egymásban bízva Isten Országát építhetjük, ha elfordulunk, ha ellökjük egymás kezét, akkor – akárcsak oly sokszor a múltban – pokollá fogjuk tenni a magunk és a gyermekeink életét!

Június elsején, a gyermekek és a gyermek Jézus szép ünnepén, Csíksomlyón az ég a földdel összeér. Gyertek, fürdessük lelkünket a kegyelem áradatában!

Szeretettel,

Csaba t.

(A nyitóképen ferencesek a csíksomlyói keresztúton imádkozva készülnek június elsejére, Ferenc pápa szentmiséjére.)