Az igazi szeretet nem anyámasszony katonáit nevel belőlünk, hanem feladatokkal halmoz el.

A legkisebb királyfinak hamuba sült pogácsát készítő édesanyja szereti az ő gyermekét? Igen, egészen biztos, hogy szereti ő is a gyermekét és az is, aki széltől is óvja, az iskolába is autóval viszi a kisfiát, aki a gyermeke helyett mindent megcsinál és végtelenül felháborodik, amiért az órán a tanár házi feladattal zaklatja a csemetét!

Sokféle szeretet van, nézzük meg, hogy Jézus hogyan szereti a tanítványait! Andrást, Jánost meghívja Názáretbe, 52 kilométeres út a Jordán folyótól, és a fiúk aznap ott is aludtak.... Meg is értem, egy ilyen kiadós séta után. Pétertől azt kéri, hogy evezzen ki a mély vízre, majd dobja ki a hálót és csak miután látja, hogy hogyan is dolgozik, hívja meg tanítványának. Nem bánik a barátaival kesztyűs kézzel: arra kéri Pétert ott, mindenki előtt, hogy induljon el a háborgó tengeren! Küldi őket kettesével a nagyvilágba és azt kéri tőlük, hogy tegyenek csodát, aztán mikor a Tábor hegye alatt nem jön össze nekik egy fiúnak a meggyógyítása, akkor haragosan azt kérdezi tőlük: "még meddig tűrjelek titeket?" Jézus folyamatosan feladatokkal halmozza el a tanítványait, Ő így szeret!!

Jézus nem anyámaszony katonáit nevel, hanem kemény férfiakat és nőket, az élet nehézségei, viharai közepette a helyüket megálló embereket! Jézus nem kiszolgálja a semmittevő embert, hanem végtelen gyöngéd szeretettel bevonja tanítványait egytől-egyig a világ megváltásának embert próbáló nehéz munkájába, meghívja őket egy kőkemény életre, végső soron a vértanúságra! Bármennyire is keményen hangzik, gyermekeinket, de egymást is Jézus Krisztus példája szerint kell szeressük, úgy, hogy a mellettünk élő gyermekből, emberből ne egy szétcsúszott, botladozó felnőtt, hanem egy minden nehézséget leküzdő, a jég hátán is megélő szent legyen!

Szeressek úgy, hogy gyermekemből ember-katedrális legyen, és ne valami elhagyatott, senkinek nem kellő, düledező pajta!

Krisztusi szeretettel,

Csaba testvér

(Kép forrása: pixabay.com)