Egykedvűen araszolt Újpesten a szerda délutáni dugóban. Kint szakadt az eső, bent a Sweet But Psycho szólt éppen.

Úgy saccolta, a következő zölddel átjut a kereszteződésen.

Rosszul saccolta. A lámpa sárgára váltott, ő megállt.

Jobbról, a járdára föl-, majd onnan lehajtva állt be elé, félig keresztbe a fehér Seat. Nem értette, mi történik, de nem is volt ideje gondolkodni.

Az anyósülésről kipattanó fiatalember a kocsija előtt termett: először belerúgott, utána kezdte ököllel verni az autót, "cukin, mint egy grizzly".

Nem tudja, meddig tartott az őrjöngés, hogy közben váltott-e, s ha igen, hányszor a lámpa.

Nem tudja, hogyan volt lélekjelenléte elővenni a telefont, és videózni, de valószínűnek tartja, hogy ezt meglátva hagyta abba ámokfutását és hajtott el a férfi, akitől verőfényes napsütésben sem szívesen kérdezné meg a pontos időt.

Kiszállt a kocsiból – horpadások, letört tükör, remegő lábak, reszkető lélek.

Megalázva, tanácstalanul és kegyetlenül egyedül érezte magát a feltorlódott tömegben.

Senki nem dudált – aki távolabb volt, azt gondolhatta, valami baleset történt, aki látta, láthatta a történteket, az indexelve, hátrafordulva próbált a belső sávba húzódni, vagy a lámpát bámulva várta, hogy zöldre váltson.

Senki nem nézett rá, senki nem állt meg, senki nem kérdezte, rendben van-e, szüksége van-e segítségre.

Visszaült a kocsiba, hívta a férjét. Kitört belőle a zokogás. Valahogyan összeszedte magát annyira, hogy áthajtott a kereszteződésen, ott meg tudott állni, ott bevárta a férjét.

Együtt mentek a rendőrségre feljelentést tenni.

De nem érti ezt az egészet... Mi történt, és mi történhetett volna?

Nem hajtott át a sárgán – ez dühítette fel a mögötte haladót? Mitől borulhat el valakinek annyira az agya, hogy felhajt, lehajt, kiszáll, odajön, és rúg, és üt, és üt, és újra üt, és fáj neki, egészen biztosan fáj neki, de még mindig üt, ököllel, ész nélkül? Mi van akkor, ha valami aprósággal a sztrádán bosszantja fel az "ilyet" egy másik autós? Nekimegy? Leszorítja? Mi volt ez? Bosszúvágy, vagy feszültséglevezetés valami egészen más miatt?

És mit gondolhattak a többiek, a többi autós, akik nem nézték, de látták, látni voltak kénytelenek ezt az egészet? Valami szaftos családi balhé, amibe nem illik beleszólni? Nem illik? Meddig nem"illik" beleszólni? Meddig fordítjuk el a fejünket? Mi az, ami már eléri az ingerküszöböt? Egy sima utcai garázdaság nem elég, tényleg vér kell hogy folyjon?

Meddig tart a közöny, hol kezdődik az emberség?

(A gépjárműadat-lekérdezőből kiderült, hogy ez a fehér Seat jobbkormányos, így akit a sértett az anyósülésről kiszálló utasnak hitt, az a sofőr volt.)