Fontos lenne a Tízparancs szerint élni, a hatalmi motiváció "bizonyítottan nagyon káros" a Bibliára hivatkozás esetén – ez a véleménye a hitét felvállaló zenésznek vallás és közélet viszonyáról.

Az Ámen együttes frontembere, a most éppen Prédikátor nevű projektjét megvalósító  Pajor Tamás a HVG munkatársainak adott interjút, amely teljes terjedelmében ide kattintva olvasható. Az alábbiakban néhány részletet idézünk a válaszokból.

Szinte eszmélésem óta éreztem, hogy egy üzenetet kell átadnom az embereknek. Ez egy jó adottság, de egyben nagyon veszélyes is. Ha ugyanis a tartalom romboló, akkor óriási kárt tud okozni. Sokszor elmondtam, hogy megtérésem előtt rengeteg káros dolgot közvetítettem. Természetesen ismerem az ilyenkor felmerülő ellenvetések sokaságát, hogy a Neurotic milyen sokat jelentett az embereknek, meg hogy rendszerellenes volt, vagány volt, meg hogy már akkor is beszéltem Jézusról, satöbbi. Igen, az Istentől való elhívás már akkor is megvolt, és ennek lehettek is jelei, de akkor még nem tudtam engedelmeskedni ennek.

...szerintem az evangélium a világ legnagyobb botránya. Ha ez nem így lett volna, akkor Jézus Krisztus nem marad egyes-egyedül a golgotai kereszten, az egész világ ellenében. Ha valaki olyan hitelesen tudná elmondani Isten üzenetét, és képviselni azt az életével is, ahogy azt ő tette, akkor valószínűleg ma is hasonló sorsra jutna, mint ő. Itt jegyzem meg, hogy jelen világunkban évente több ezer embert ölnek meg Jézus Krisztusba vetett hitük miatt. Mivel én is az ő tanítványa vagyok, a botrány mint életforma ma sem áll távol tőlem. Csak most nem öncélúan, egoista módon képviselem, hanem Jézus ügyének a szolgálatában.

Különbséget kell tenni a szeretetalapú együttélés és az egyetértés között. E kettő nem ugyanaz. Az egység és az egyetértés egy plurális társadalomban nem kötelező, hála Istennek. Így mindenki meggyőzheti a másikat. Ha ezt a folyamatot gátolja, hogy a felek nem állnak szóba egymással, és nem tisztelik a másik emberi méltóságát, ahogy ezt ma egyre inkább látjuk, az borzalmasan káros. Ezt meg kell állítani.

Káros dolog megmondani másról, hogy ő mennyire szereti a hazáját. Azonban különbséget kell tenni nacionalizmus és patriotizmus között. Az egyik legfontosabb különbség, hogy a nacionalizmus feltételezi a kirekesztést, a patriotizmus ezt nem engedi meg, viszont meg akarja őrizni egy nemzet karakterét, és ha ezt fenyegeti valami, akkor azt elutasítja. Egyébként pedig a mindenkori hatalom, a természetéből adódóan megoszt, hiszen a hatalmi ambícióit ez segíti. Ezeket a hatalmi ambíciókat egy demokráciában lehet korlátozni. És ha erre képesek vagyunk, akkor megmarad a magánszféra, ahová ez a megosztó erő nem tud behatolni. Ez rajtunk is múlik.

A világ gazdaságának a döntő része néhány befektetői alap birtokában van, és az nemigen hihető, hogy ezek láthatatlan tulajdonosai ne akarnának befolyást szerezni a döntéshozatali folyamatokra. Nem látok ma a világban olyan mintát, amelyet színtiszta demokráciának lehetne nevezni. Például azt is látjuk nagyon sok helyen, hogy új eszmefoszlányok nevében sokadlagosan kreált szabadságjogok írnak felül klasszikus szabadságjogokat. Egy új típusú diktatúra lopakodik, amely jóval nehezebben tetten érhető, mert ilyen még nem volt.

egyetértek azzal, hogy a Tízparancsolatban leírtak szerinti létre való törekvés egyetemes feladata az emberiségnek. Az pedig önmagában is pozitív, ha valaki visszahozza a közbeszédbe a Bibliáról való gondolkodást. (...) Az azonban, hogy ki milyen indítékból hivatkozik a Bibliára, nyilván már más megítélés alá esik. A hatalmi motiváció e vonatkozásban történelmileg is bizonyítottan nagyon káros.

(Forrás: hvg.hu)