Egy magyar páros már kétszeres világbajnoka a sportágnak, mégis alig ismerjük őket.
Sokan még mindig nem tudják, mi is az a körling. És ha úgy írom: curling? Így talán már ismerősebbnek tűnik, hiszen az írott hírekben így szerepel. Voltak ugyan próbálkozások, hogy magyar neve legyen a sportnak (ezzel ki is derült, hogy sportról van szó).
Fölmerült a csúszókorong, a jégteke, ám a megfelelőt még nem sikerült megtalálni. Ha már megmaradt az idegen elnevezés, miért nem írjuk magyarosan? Hiszen a jövevényszavakat a magyar helyesírás szabályai szerint így kellene. Garázs, konyak, rezsim, randevú, zsűri – hiába tudjuk, hogy francia eredetűek, annyira meghonosodtak, hogy már egészen a sajátunknak érezzük.
„Ha egy latin betűs írású nyelvből átvett, általános fogalmat jelölő idegen szó közkeletűvé válik, eredeti írásmódját a magyar kiejtést tükröző formával váltjuk fel” – szól az Akadémia által megfogalmazott szabály. Az idegen szavakat tehát attól függően írjuk már magyar vagy még idegen írásmód szerint, hogy mennyire haladtak előre a jövevényszóvá válás útján.
A curling ezek szerint olyan fogalmat jelölő szó, ami még nem vált közkeletűvé. Pedig igen szép sikerekről szólnak a tudósítások. Kiss Zsolt és Palancsa Dorottya győzelemről győzelemre halad előre a norvégiai körling vegyespáros-világbajnokság mérkőzésein. Mindketten kétszeres világbajnokok, nevüket illene ismerniük nem csak a téli sportok rajongóinak.
Nem is új sportról van szó: hazánkban harminc esztendeje, 1989 óta működik a Magyar Curling Szövetség, ráadásul kilencvenöt évvel ezelőtt már szerepelt a téli olimpia programján, igaz, a végleges helyét az ötkarikás programban csupán 2006-ban foglalt el.
Csapatjátékról van szó, (a páros verseny egészen új keletű), az ellenfelek nyolc-nyolc követ csúsztathatnak a jégpályán egy kijelölt kör alakú mezőbe. Az a csapat nyer, amelyiknek kövei a játékrészek végén a legközelebb esnek a kijelölt kör középpontjához.
A majdnem húsz kilogrammos gránit kő útjának irányán és hosszán is lehet módosítani azzal, ha a mellette haladó játékosok erősen söprik előtte a jégfelületet. Ez azok számára, akik még nem láttak ilyet, nagyon mulatságosnak tűnik, én legalább is nagyot néztem, amikor először találkoztam a körlinggel. A meglepett tévénéző háziasszonyok ezt látva teszik föl a kérdést, vajon a férfi-versenyzők otthon is ilyen lelkesen súrolják a padlót felmosáskor… Ami, lássuk be, nem igazán illő fölvetés.
Stratégiai gondolkodás, taktikai érzék, egyensúlyérzék, állóképesség, ügyesség, csapatmunka – ez mind része ennek a sportnak, amit hazánkban egyelőre alig 160-an űznek igazolt játékosként.
Érdemes kipróbálniuk mindazoknak, akik szeretik a fizikai és szellemi sportok ötvözetét. Ráadásul már tíz éves korban elkezdhető, és nem lehet belőle kiöregedni: egészen idős korig űzhető versenyszerűen, akár nemzetközi szinten is. Még korcsolya sem kell hozzá, különleges, felemás talpú cipőt húznak a játékosok.
Már nincs is más hátra, mint ennyi információ birtokában szurkolni a magyar vegyespárosnak a Norvégiában most zajló VB-n, megjegyezni a nevüket (Palancsa-Kiss), és bizakodni abban, hogy a curling annyira ismertté válik, hogy egy idő után már nem is írják le másként, mint „körling”.
(Fotó: pixabay, curling.hu, Shutterstock, curling.ute.hu)
