Szin János soha nem térne vissza korábbi életmódjához – a minél több pénz helyett a minél nagyobb boldogságra törekszik.
„A mennyek elsorolják az Ő dicséretét, és keze munkáját hirdeti az égbolt”.
Interjúalanyunk mérhetetlen gazdagságban élte életét: sikeres vállalkozóként óriási villájában a fényűzés a mindennapjai része volt. Az életét átszőtte az anyagi sikeresség: a gazdagság sokat adott az életében, de közben titokban el is vett. A felhőtlenség egy diagnózissal azonnal szilánkjaira hullott: agyrákot állapítottak meg nála. Túlélte, de mindenét elveszítette. Ma Erdélyben medvepásztorként él. Életéről április 25-én mesél majd a III. Országos Keresztény Vállalkozói Konferencián, de a SZEMléleken már most ízelítőt kaphatunk különleges kalandjaiból.
– Mi volt élete legnagyobb „üzlete”? A betegsége során Istennel kötött alkura tippelünk.
– Igen, mindenképpen az, ha ezt egyáltalán üzletnek nevezhetjük. De azt tudjuk jól, hogy az Úrral nem lehet üzletet kötni: az Úrtól lehet kérni, és lehet kapni dolgokat. Ha ettől eltekintünk akkor legnagyobb üzletemnek azt nevezhetjük, hogy egész fiatalon – már 19 éves koromtól – szerencsejáték-szervezéssel kezdtem el foglalkozni, közel 20 évig nyerőgépeket üzemeltettem, ami már néhány év elteltével is nagyon-nagyon jó bevételt hozott. Minden havi nyereségem annyi volt, mint egy lottóötös akkoriban. Gyakorlatilag néhány éven keresztül minden hónapban volt egy telitalálatom.
– Boldogabb most, medvepásztorként, mint sikeres vállalkozóként?
– Úgy gondolom, nem függ össze a pénz mennyiségével az ember életminősége. Mikor a legtöbb pénzem volt, akkor derült ki, hogy agydaganatom van, így egy cseppet sem voltam boldog ebben a helyzetben attól, hogy milyen sokat keresek. Ekkor eszméltem rá, hogy az egész vagyonom úgy, ahogy van semmit nem ér, mert ezzel a pénzzel nem tudom meggyógyítani magam. Nagyon sok mindent átértékel ilyenkor az ember, és egész máshogy kezd gondolkodni is. A kérdésre is válaszolva: sikeres vállalkozóként rengeteg hamis illúziót láttam, ami boldogságnak tűnt, és mikor a pénzem elfogyott, akkor egy ideig úgy éreztem, hogy hiányzik is az a biztonság, amit a pénz nyújt. Aztán, ahogy újra befogadtam az Urat a szívembe és felnőtt fejjel újra megkeresztelkedtem – bár meg voltam keresztelve korábban is –, onnantól egy sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam.
– Bár talán messze még az idő, amikor, ahogy a Bibliában olvashatjuk, „a tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik” (Ézsaiás 11:7), de önnek már most megadatott, hogy közelről szemügyre vegye a medvéket. Mit tanulhatunk tőlük keresztény emberként?
– Nagyon sokan felteszik nekem ezt a kérdést, és nagyon nehéz válaszolni rá. Nekem az tetszik a legjobban, hogy mikor kiülök a lesre egyedül, nincs vendégem, és látom őket, akkor nagyon jól érzem magam. Sőt, még akkor is óriási nyugalom tölt el, ha nem jön egy medve sem. Nem nézek tévét, de ilyenkor, ezen a 3,5×1 méteres ablakon kinézve úgy érzem, ez az én szélesvásznú házimozim. Hogy mit lehet tanulni tőlük? Talán az őszinteséget. Az emberek nagyon sok dolgot tesznek irigységből, önzésből, vagy csak mert rosszat akarnak a másiknak. A medve nem tesz így: csak eszik, iszik, alszik, annyit és olyat cselekszik, amire szüksége van. Talán az egyszerűséget mondanám még, mert
a medve nem csapja be a másikat, nem aljas, nem hazudik, hanem őszinte egyszerűségével olyan példát mutat, amiből szerintem nagyon sokat lehetne tanulni. Én legalábbis sokat tanultam a viselkedésükből.
– Ha most ismét választhatna, medvepásztor maradna, vagy vállalkozónak szegődne?
– Sosem térnék vissza. Az életem során egy óriási vargabetűvel ugyan, de végül oda jutottam, ahová gyermekkoromban vágytam. Már akkoriban bújtam Széchenyi Zsigmond székelyföldi vadászkalandjairól szóló írásait, akár a kötelező lámpaoltás után is esténként egy ágyba becsempészett zseblámpával, amivel persze gyakran le is buktam. Arról álmodoztam, hogy én majd valahol a székelyföldi havasokban leszek vadőr. Az élet persze máshogy hozta, vadászni kezdtem, saját apró és nagyvadas területeim voltak Magyarországon, voltam afrikai szafarikon, Argentínában, Kubában is megfordultam a vadászatok során. Ez ugyanazon a vonalon volt, amiről álmodoztam, de mégsem egészen abban az irányban. Ám az Úr mégis csak idehozott végül, és ezt, ami most van, nem cserélném el semmire.
– Mit tart a legfontosabbnak az életben?
– Korábban az egészséget mondtam volna. Egy Böjte Csaba testvérrel folytatott beszélgetés után változott ez meg, aki azt mondta: a boldogság, ami mindennél előbbre való. Ő is látott kerekesszékes embert, aki a családjában igazán boldogan él, de látott teljesen egészséges gazdag embereket is, akik a pénzük rabszolgájaként éltek boldogtalanságban.
Úgy vélem, nálam a pénz – bár valamennyire szüksége van az embernek – az első hat-hét fontos dologba sem férne ma már be. Aki csak teheti, a boldogság felé törekedjen inkább.
– Hogyan telik egy tipikus munkanapja?
– A 8 éves kisfiam határozza meg a nap indulását, hiszen már iskolába jár: ő indul el először reggel otthonról, azután kezdődik a munka. Ebben a munkában sem minden idilli, van kényelmetlenebb és kellemetlenebb része is. Délelőttönként rengeteg levélre kell válaszolnom – van, hogy a fél napot a számítógép mellett ülve töltöm. Nagyon sok köszönőlevelet, jókívánságot kapunk a vendégeinktől és ismeretlenektől is, és bár tudom, hogy mindez jóindulatból érkezik, de van, amikor ennek a szeretetnek a visszaadása terhes kihívás. A vállalkozás marketingügyeivel is ebben az idősávban foglalkozom, ami szintén nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Az az idő, amit biztosan kint töltök naponta az erdőn, nagyjából 2-3 óra, délután-estefelé – ennek minden pillanatát élvezem. Nagyon sokat túrázunk, sorban végiglátogatjuk a környék látványosságait is a családommal, ami azért is jó, mert sok vendég kérdezi tőlünk, mit nézzen meg, hová menjen, így pedig első kézből tudunk tanácsot adni.
– Hogy érzi, Isten milyen talentumokkal ajándékozta meg, amit magánemberként és vállalkozóként tud kamatoztatni?
– A logikát emelném ki talán, mint ajándék. Azt gondolom, semmihez a világon nem értek, viszont mindent logikusan tudok megfigyelni és átgondolni. Másodsorban pedig a megbízhatóság és az őszinteség, amit talentumként kaptam az Úrtól. Azt hiszem ezeknek köszönhetem, hogy ma itt vagyok.
– Mit szeretne megmutatni az üzleti világnak? Milyen tudást szeretne átadni a vállalkozóknak a konferencián?
– Amit át szeretnék adni, azt talán már hallották sokszor:
élő példaként akarom megmutatni, hogy a pénz hajhászása nem vezet el a teljes élethez. Hogy a boldogság keresése az, amire valóban érdemes időt szentelni.
Hisz nekem sincs most messze annyi pénzem, mint korábban, mégis boldogságban élek. Elszalad az ember mellett az élete, amit hiába tölt el gazdagságban, ha nem boldog közben.
