Az információ birtoklása hatalom.

Igaz ez a kapu előtti padon üldögélő Juli nénire és Kati nénire, és a párnázott ajtó előtt toporgó legeslegbennfentesebb médiamunkásra egyaránt.

Csak Juli néni és Kati néni pletykál, a médiamunkás meg újságír. Közben ugyanazt teszik: információt osztanak meg. Ha úgy tetszik, hatalmat gyakorolnak.

Amikor Juli néni és Kati néni a padon üldögélve gyakorolja hatalmát, saját kényük és saját kedvük szerint alázzák Borist, magasztalják Bözsit. A médiamunkás más kénye és más kedve szerint teszi ugyanezt.

Juli néni és Kati néni kinőheti magát "az utca hírmondójává", a médiamunkásból lehet szóvivő, megmondóember, esetleg árufeltöltő a szupermarketben.

De míg Juli néninek és Kati néninek van annyi esze/ösztöne/taktikai érzéke, hogy aki/ami nem fontos, arról szót sem ejt, a médiamunkásnak mikor lesz?

Míg Juli néni és Kati néni tudja/érzi, hogy a szóbeszéddel életet ad és életben tart, a médiamunkás mikor jön rá, hogy a hallgatás is az eszköztárába tartozik, azzal is gyakorolhatja hatalmát?

Mikor lesz annyi esze, hogy nem veszi át, nem osztja meg, nem terjeszti a csak bántani, alázni, eltiporni akaró, információtartalmat nem hordozó fröcsögést?

Mert aki csak bántani, alázni, eltiporni akar, az nem fontos. Az nem viszi előre a világ kerekét. Az szóra sem érdemes.