Szerzetesnők ötlete volt, hogy meghívják a gyermekvárókat magukhoz, és szokatlan szemszögből segítsenek rátekinteni a várandósság mindennapjainak valóságára.

A babaruhákat a környezetünkből "örököljük", a babakocsi megvan, a kiságyat még össze kell szerelni. Terhesgondozásra, kismamatornára járunk... Mi lehetne még része a felkészülésnek?

– Két hónapja még „gyönyörű kismamának” éreztem magam, ma már lomha bálnának.

– Ha valaki azt mondja, hogy „áldott állapot” arra, ami számomra most éppen nagy teher, akkor… valamit a fejére borítok!

– Amikor úgy döntöttünk, hogy szívesen fogadnánk a negyedik gyereket, jó ötletnek tűnt. Most tele vagyok kétséggel, hogy fogjuk-e bírni, főleg inkább lelki erővel.

– Az előző szülés rémálom volt, most pedig mindenki azt várja tőlem, hogy lelkesen várjam a baba érkezését…

Ezeket a gondolatokat a várandós édesanyák nem biztos, hogy ki merik mondani, sőt talán meg sem engedik maguknak, hogy megfogalmazzák. A Szociális Testvérek Társasága női szerzetesi közösség és a Salkaházi Sára Alapítvány 2014 óta évente két lelki napot szervez kismamáknak, akik közül többen nem egyedül jönnek, ezért külön beszélgetőcsoportok vannak „kispapáknak”. Miközben kilenc hónapon keresztül mindenki az anyuka és a baba felől érdeklődik, tőlük senki nem kérdezi meg: és te hogy vagy, mi zajlik benned?

A „másállapot” az édesanya testi és lelki megváltozott állapotát fejezi ki, de a családi kapcsolatok is átrendeződnek. A férj kishúga nagynéni lesz, az anyós pedig nagymama. Mindenki új szerepbe kerül. Máshol a három éves hirtelen a jövevény „bátyja” lesz, az anya számára pedig „az én nagyfiam”. Érdemes tudatosítani, hogy kistestvér ide, kistestvér oda, ő még csak három éves kisgyerek.

Jó, ha a testi-lelki-környezetbeli változásokra felkészül a kismama, ha előre tudja: teljesen természetes, ha a felhőtlenül örömteli várakozás helyett lelki hullámvasutat él meg. Még ha szó is van a nehézségekről, ez a szombat nem válságterheseknek szól. A nap során délelőtt szakember beszél a várandósság pszichológiájáról, összefoglalva azt, hogy mit is élnek át a kilenc hónap alatt a várandós nők. A délután a várandósság lelkisége áll a középpontban: még aki nem gyakorló vallásos, az is arra vágyik, hogy áldás kísérje a gyermekvárás kilenc hónapját.

A szerzetesnők ezen a napon lelkesen sütnek, készülnek, igyekeznek családias légkört teremteni a leendő szülőknek. A kapcsolat sokszor később is megmarad: a résztvevők számosan küldenek fényképet a megérkezett babájukról. A pap – hiszen minden alkalommal hívnak valakit – egyenként megáldja a kismamákat, hogy valóban át tudják élni, amit a lelki nap mottója mond: „áldott vagy te…”