Épp hatvan esztendeje mutatták be a Nazarín című mexikói–argentin filmet, az örök tagadó Luis Buñuel alkotását, mely 1959-ben elnyerte a cannes-i fesztivál nemzetközi díját.

Keserűség, fájdalom, tehetetlenség szólal meg e műben a világgal és az egyházzal szemben, de akkor is Istent keresi, ha nem ezért veselkedett neki a rendező.

Egy mexikói pap, Nazario atya (Francisco Rabal) útjait, helyben maradásait, helybenhagyásait követjük nyomon. Persze, hogy beszédes a neve (akár a cím, melynek bibliai szava, a „nazarénus” bizonytalan eredetével a názáretit, a megvetettet, az őrtállót s az Úrnak szentelt embert egyként eszünkbe juttatja): Jézus-arcú férfi ő, megbotolva is jézusi léptekkel és életeseményekkel, szemben célzatosan, hézagokkal, egyoldalúan, de életszerűen bemutatott kartársaival. Buñuelnek nem kedvencei a klerikusok s úgy általában az egyház, a Fennvalóval is hadilábon állt („még mindig ateista vagyok, hál’ istennek”), amolyan különös éjjellátó módjára inkább az árnyakat figyeli, de kétségtelenül van érzéke a lényeg megbecsülése iránt. Nazario atyával tart, vele van, az biztos, bár nem kegyelmez neki.

Könyörtelenül megmutatja, hogy ebben a világban nem tartanak igényt az ilyen „félkegyelműre” az emberek, akiknek a szüksége, nyomora, szenvedése megindítja a végtelenül szerényen, az evangéliumnak élő, az evangéliumból táplálkozó papot. Nem hajlanak a „nyájszagú pásztor” (© Ferenc pápa) szavára, vagy csak ideig-óráig maradnak vele, példázva a példázat félrehullott búzaszemeit. Mintha mi se történt volna, rendre érzéketlenül megy el a világ az éppen mellette bandukoló Jézus mellett. Tehet akármit. Kétezer éve Palesztinában, vagy száz éve Mexikóban, vagy itt és most, bármikor, bárhol, zsigeri készséggel.

Mintha mise történt volna: onnan is sokszor úgy jövünk ki, mintha mi se történt volna. Bennünk. Egyoldalú kép? Az. De van benne igazság. S nem csak fél. Azon kéne egy kicsit gyötrődni, aztán visszalépkedni az úton, hogy csatlakozzunk a magára hagyott vándorhoz, aki azért jár köztünk, hogy találkozzunk vele. Bárkiben.