Megnyerte a Szovjetuniónak az amerikaiakkal vívott űrversenyt, habár az első űrutazás nem volt éppen zökkenőmentes. Végzetes repülőgép-balesetének körülményei a mai napig nem tisztázottak. Nyolcvanöt éves lenne Jurij Gagarin.

Az Egyesült Államokkal „vívott” hidegháborús űrverseny a Szovjetunióban feszített tempót diktált: a cél az volt, hogy a nagy vetélytársnál előbb juttassanak embert az űrbe. Az ezzel kapcsolatos Vosztok űrkutatási program felelőseire politikai nyomás nehezedett. A szovjeteknek az emberes küldetés előtt bizonyítaniuk kellett, hogy a fellövés és az űrben tartózkodás, a súlytalanság túlélhető.
1957. november 3-án fellőtték az első űrbiológiai mesterséges holdat is, a 162 napig keringő Szputnyik–2 kabinjában indult a világűrbe az első élőlény, Lajka kutya. Lajka talán jobban járt volna, ha kóbor eb marad Moszkva utcáin – onnan gyűjtötték be ugyanis –, mert a küldetést nem élte túl. A hivatalos jelentés szerint hét napig szorongott a Szputnyik–2-ben, amikor idegmérget kapott. Valójában azonban kínok között pusztult el stresszes állapotban, a forró kabinban.
Lajka áldozatának eredménye volt, hogy az oroszok végül embert mertek küldeni az űrbe.
Két éve volt vadászpilóta Gagarin, amikor jelentkezett a programra, háromezer (egyes források szerint kétezer) jelentkező közül válogatták be egy húszfős csoportba, amelynek tagjait Csillagvárosban (Moszkva mellett) készítették fel a feladatra. A kemény kiképzés végén – testi és pszichikai adottságaik miatt – Gagarint és German Sztyepanovics Tyitovot választották ki. Gagarin lett a küldetés első számú jelöltje, Tyitov pedig a tartalék.
Gagarin a Vosztok–1 űrhajóval 1961. április 12-én reggel startolt Bajkonurból. 108 perces „utazást” tett, egyszer megkerülte a Földet. Jól viselte a körülményeket és a súlytalanságot, jegyzetelt a fedélzeti naplóba, benyomásait magnetofonra mondta, időnként rádiókapcsolatot is sikerült létesíteni vele. A szovjet sajtószolgálat, a TASZSZ biztosra ment: amikor az űrhajó Föld körüli pályára állt, akkor hozták nyilvánosságra a világra szóló eseményt.
Mára kiderült, hogy a küldetés sikere sok szempontból a szerencsén múlott, kis híján katasztrófába torkollott. A Vosztok–1 ugyanis a tervezettnél magasabb pályán keringett, a Földre való visszatéréskor a fékezőrakéta nem működött megfelelően, a leszálló- és műszaki egység nem vált szét időben, illetve a légkört elérve tüzes golyóként száguldva fékeződött le. Gagarin testére óriási nyomás nehezedett, amit csodával határos módon mégis túlélt. Sikerült időben katapultálnia, ejtőernyőjével a Volgához közeli Szmelovka falu mellett egy szántóföldön ért földet.
Gagarin a Szovjetunió legnépszerűbb embere lett, űrutazása a szocializmus kapitalizmus felett aratott győzelmének jelképévé vált a szovjeteknél. Ezredessé léptették elő, megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a Lenin-rendet. Beutazta az egész világot, 1961-ben Magyarországon is járt. Ma is népszerű hazájában: a Jurij Levada Független Elemzőközpont 2017-es felmérése szerint a 20. legnépszerűbb történelmi személyiség.
Hőskorában olyan nagyon vigyáztak rá, hogy minden „veszélyes” tevékenységtől – még az autóvezetéstől is – eltiltották, és egyedül sehová sem mehetett. A hirtelen rászakadó hírnevet nehezen viselte, házassága megromlott, alkoholproblémái is voltak. Később a szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd a róla elnevezett kiképzőközpont parancsnokhelyettese lett.
1967. április 24-én történt a szovjet űrhajózás első emberéletet követelő balesete: a világűrből visszatérő Szojuz–1 ejtőernyője nem nyílt ki, a lezuhant és kigyulladt kabinban életét vesztette Vlagyimir Komarov. Az űrhajós tisztában volt azzal, hogy halálos veszélyben forog, de vállalta a küldetést, csak azért, hogy ezzel megmentse Gagarin életét. Állítólag indulása előtt azt mondta: nyitott koporsóban temessék el, hogy mindenki lássa, mit műveltek a szovjet vezetők. Így is történt, a temetéséről készült fotó bejárta a világsajtót. A tragédiának hivatalos felelőse nem lett. Gagarin barátja haláláért a szovjet vezetőket okolta, a legenda szerint a pártfőtitkár Leonyid Brezsnyevre egyszer egy pohár italt is ráöntött.
Gagarin repülőmérnöki diplomát szerzett, és ismét repülhetett vadászgépen. Komarov halála után egy évvel, 1968. március 27-én egy tapasztalt pilótával szállt fel, igen rossz időjárási körülmények között egy MiG–15-ös vadászgéppel. Lezuhantak, a gép roncsait Novoszelovo falu határában találták meg.
A 34 éves korában meghalt űrhajós hamvai a Kreml falánál nyugszanak. Nevét őrzi egy holdkráter, és ásványt, kisbolygót is neveztek el róla. Emlékére 1962 óta április 12-e az űrhajózás napja.

Forrás: www.hirado.hu