– Nem tehetem meg, hogy nem regisztrálok a Facebookra – mutat rá a papi kommunikáció új útjaira Erdő Péter egykori titkára.

A budapesti katolikus lelkipásztorral a Mandiner munkatársa készített interjút. A teljes beszélgetés ide kattintva olvasható, az alábbiakban néhány részletet idézünk a fiatalok nyelvén jól értő pap válaszaiból.

Másfél hónapot töltöttem Ruandában, ami a világ egyik legszegényebb országa. Ide a 19. század második felében ért el a katolikus vallás. Itt egy egészen más egyházat találtam. Míg itt Európában mi azzal küzdünk, hogy kevés a gyerek, kevesen kötnek házasságot, kevés a pap, gyakran a hívek is kevesen vannak, addig Ruandában egyetlen vasárnap harminc gyermeket keresztelhettem. Annyian eljöttek a templomba, hogy ki kellett hangosítani a misét a templom előtti térre, mert nem fértek be az emberek. Mindig kíváncsian kérdezgettek engem, hogy milyen az egyház Európában, és nem értették, hogy mi, akik gazdagok vagyunk – mert az ő szemükben tényleg nagyon gazdagok vagyunk, van egészséges ivóvizünk, táplálékunk, ingyen meggyógyítanak bennünket, ha betegek vagyunk, ez az ottaniak számára teljesen elképzelhetetlen –, szóval mi miért nem vállalunk gyereket. Nekik áramuk, sőt, sokszor egészséges ivóvizük sincs, mégis nagyon megbecsülik a gyerekeket. Azt látják, hogy ők adják a társadalom, a család és az egyház erősségét, bennük van a jövő. Nálunk Európában nem ez a tendencia.

Ferenc pápa dél-amerikai. Ez néhány évtizede elképzelhetetlen lett volna. Összesen hat évet éltem Rómában, ott éltem meg II. János Pál pápa halálát és Benedek megválasztását, és emlékszem jól, hogy a halálakor az olasz barátaim mind azt mondták, hogy eddig lengyel pápa volt, de most már igazán egy olasznak kell következnie. Erre jött egy német pápa. Nem olasz, de még európai. Most pedig Európából is kilépett a pápaság, Dél-Amerikából jött a pápa. Ez mutat valamit abból, hogy az egyház súlypontja a létszámarányokat figyelembe véve áthelyeződhet Európából. Ez egyrészt természetes, másrészt nem feltétlenül rossz. Korábban a bíborosoknak nagyon nagy százaléka európai volt, és a világegyház Európán kívüli része szinte csak szimbolikusan képviseltette magát ebben a grémiumban, nem volt arányos a hívek számával. Nem gondolom, hogy ez jó lett volna. Ma már ebből a szempontból is egy sokkal arányosabb súlyponti elosztást látunk.

Az elköteleződés komoly generációs probléma. (...) Aki ma gyerek, fiatal, inkább nyitva hagyja a lehetőségeit, nem tervez annyira előre, emiatt sokkal nehezebben megszólítható. Ott van a digitális világ. Bármilyen társaságban nagyon hamar előkerülnek a telefonok. Ezzel nem azt mondom, hogy rosszak a mobiltelefonok, hiszen nekem is van, használom, naponta sokszor. De nekem fontos, hogy ha valakivel beszélgetek, akkor rá figyeljek. Ezt sok mai gyerek máshogy látja, épp emiatt az interperszonális kapcsolatok gyakran csorbát szenvednek: mára a személyes találkozásoknak a jelentősége, az értéke lecsökkent. Vannak olyan fiatalok, akik könnyebben kommunikálnak az online térben, mint a való életben.

Én az Y generációhoz tartozom, nekem azután lett először mobiltelefonom, hogy leérettségiztem, az internetet nem csak hírből ismertük, de az emailezésen kívül nem sok mindenre használtuk. A világ gyorsabb lett. Az én vezetőm még írógéppel írt nekünk, ma már a Facebookon lehet leginkább elérni a gyerekeket. Ez egy kihívás, mindig megtalálni azt a formát, ahol a fiatalok élnek, utolérhetők, és megtanulni az ő nyelvükön beszélni. Mondhatnám, hogy nem regisztrálok a Facebookra, de ezt nem tehetem meg. Mert ha ők ott vannak, akkor kutya kötelességem odamenni.

(Forrás: mandiner.hu, fotó: BonumTV)