Bognár Tamás lábodi plébános mosolygós egyházat szeretne építeni, ahol a pap "jó arc", ahol nem az a végső válasz minden problémára, hogy "imádkozz Istenhez".

Már a Tapsi atya becenév is jelzi, hogy nem az átlagos papi beidegződések megtestesítőjével van dolgunk. A néha kerékpárral misére érkező, rendezvényeket szervező, rövidnadrágban a kertben söröző lelkipásztorral a Somogyi Hírlap munkatársa készített interjút. A teljes cikk a Kaposvári Egyházmegye honlapján olvasható, az alábbiakban Bognár Tamás néhány gondolatát idézzük.

Igyekszem érteni mindenkinek a nyelvén. Azt vallom: szakítani kell a régi beidegződéssel. Azok az idők elmúltak, vagy jó lenne ha elmúlnának, hogy a pap olyan személy, akit nem lehet megközelíteni, akihez nem lehet szólni, aki mindenki és mindenek felett áll. Szuloki plébános koromban egy nyári este megbontottam egy üveg sört. Nagy meleg volt, aznap délelőtt és délután is temettem. Gondoltam, estére igazán megérdemlem a hűsítő italt. Ültem a teraszon rövidnadrágban és pólóban, kezemben az üveggel, és közben híreket olvastam. A „főagronómusom”, Franciska néni öntözött a kertben és beszélgettünk. Egyszer odavetette: „régen nem ilyenek voltak a papok”, mire én: „de régen nem is beszélgetett ilyen közvetlenül a plébánia udvarán egy pappal”. Frappánsan válaszolt: „na, látja, ebben igaza van”.

Jézus első csodáját hol tette? Egy lakodalomban, ahol az ember vidám. Az általa alapított egyház a közvetlenségre, a vidámságra, a boldogságra is ráirányítja a figyelmet, melynek igazi kifejeződése a mosoly. Ha látják rajtam, hogy a hitemben jól érzem magam, akkor máris vonzóbbá tehetem az egyházat, amelyre olykor rásütik: „savanyú uborkák” gyülekezete. Isten Örömhírét közvetítem, emelvény helyett az emberek között élve. Szigorú arc helyett mosollyal, még akkor is, ha fájdalmam van. Nem katekizmusból és kommentárokból összeollózott prédikációkkal, hanem szívből jövő, természetes szavakkal. Először bőven elég, ha valaki azért jön el a templomba, mert a „pap jó arc”, ám ha már eljön, ott teret nyer a Szentlélek…

A szentelésem által szakemberré váltam-e? Az egy féléves lelkipásztori pszichológia tárgy szakemberré tesz? Megoldás mindenre, hogy bízz az Istenben? Van jogom egyáltalán emberekkel foglalkozni? Sajnos nemleges válaszokat kellett adnom, mert tudományos előképzettséggel nem rendelkeztem. Ekkor döntöttem el, muszáj tanulnom, hogy hitelesen segíthessek. Isten megkerülhetetlen, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy egy bajban lévő kereső embert, legyen bármilyen vallásos is, nem fog kielégíteni az „imádkozz Istenhez”, „gondolkozz, mi az Isten terve veled” és társai tanácsok.

Vannak sztárpapok, mindenhez értő és minden tisztségre alkalmas papok, de ez az országos állomány már fel van töltve, ott nekem nincs helyem. Nem vagyok sztárpap.

(Forrás és portré: kaposvar.egyhazmegye.hu, nyitókép: atadhir.hu)