Az egykori örökbefogadott gyermek, Váczi Jezsó Péter ma örökbefogadásra váró házaspároknak segít a felkészülésben.

a lázadás biztosan nem az útja annak, hogy a velem történteket rendbe rakjam magamban. Onnantól kezdve úgy éltem meg az örökbefogadottságomat, mint egy olyan helyzetet, amivel tisztába kell jönnöm, hogy mit jelent számomra, a szüleimnek, a világnak. Erre először magamban kerestem a válaszokat, aztán eljött az a pont, amikor kétségbeesésemben az Úrhoz kiáltottam: segítsen, mert két utat látok. 

Úgy éreztem, hogy gyökértelen vagyok. De annyira képtelennek éreztem, hogy önmagam megfejtsem, ezért az ég felé fordultam, hogy valami legyen. Öt évvel ezelőtt aztán történt egy váratlan esemény: „szembejött” egy hirdetés, amiben a vér szerinti testvérem engem keresett.

Ha mind a két oldal el tudja mondani a saját részét, akkor sokkal nagyobb esély van arra, hogy gyógyuljanak a sebek. 

Egy csecsemő nem tudja elmesélni, hogy mi történt, de pontosan megéli minden érzelemmel, tudattal azt a szituációt, hogy leszakítják az anyjáról, és egyedül marad, nincs senkije. Ez egy seb. Annak, aki örökbe fogad, ezt tudnia kell, hogy ez a seb jelen van a gyermekben. Ezt csak szeretettel lehet szépen lassan gyógyítani. Az örökbefogadás melletti döntés nagy bátorságot és végtelen szeretetet igényel, és fontos, hogy valóban belülről; a család iránti vágyból és hitből fakadjon.

Nem örökbe fogadni bátorság, hanem elhatározni azt, hogy ezzel a gyermekkel minden nehéz ponton át fogok menni, és tudom, hogy lesznek kritikus és érthetetlen dolgok, de én addig fogom szeretni, amíg rá nem jövünk együtt, hogy hogyan csináljuk jól.

A teljes interjú a magyarkurir.hu oldalán olvasható.