A humorista szerint nem a házasságkötéskor lesz valaki férj, feleség, hanem a házasság során válik azzá.

Az egyik legismertebb hazai nevettető a NEK Titkárságnak adott rövid interjút hitről, keresztény neveltetésről, párkapcsolatról. A teljes írás ide kattintva olvasható, az alábbiakban néhány választ idézünk.

Sokat gondolkoztam magam is azon, hogy mennyit számít az oltár előtt kimondott szó vagy az a papír, amit kap ehhez az ember. Végső soron arra jutottam, hogy voltaképp a házasság olyan, mint egy hivatás. Az ember nem akkor lesz igazából jogász (én az vagyok, ezért tudom ezt a példát hozni), amikor megkapja a diplomáját, hanem hosszú évek során válik azzá. Ugyanez a helyzet a házassággal. Az ember nem aznap lesz férj vagy feleség, amikor ezt a másiknak kimondja, hanem hosszú-hosszú, közösen eltöltött, átélt évek alatt.

Úgy gondolom, hogy azok az általános emberi kvalitások, keresztény értékek, amiket az ember a vallásával is magába szív – mint például a türelem, az önfeláldozás – ezek azok, amik leginkább számítanak az emberi kapcsolatokban. Ezek nélkül a házasság se tud igazán jó lenni.

Minden pillanatban érzem a keresztény vallás erejét. Például akkor is, amikor kiállok a színpadra. A hit olyan, mint síeléskor az alsó ruházat. Lehet, hogy más nem látja rajtam, de én tudom, hogy ott van, és hogy mennyit számít, mennyit melegít és mennyit véd. Egy belső vért, ami egyfelől ad némi magabiztosságot, másfelől iránymutatásként, erkölcsi-morális iránytűként szolgál azzal kapcsolatban, hogy mi az, amiről beszéljek, és mi az, amiről ne. Ha pedig valamiről beszélek, akkor segít abban, hogyan tegyem azt.

(Forrás: iec2020.hu)