Egyik olvasónk reagált a kormányfő által felvázolt családvédelmi akciótervre, pontosabban annak indoklására.
Élénk vitát generált Orbán Viktor évértékelőjének azon része, amely 7 pontban fogalmazta meg a kormány törekvéseit a negatív demográfiai folyamatok ellensúlyozására. Maga a formálódó párbeszéd nem mentes a szélsőségektől – némelyek kritikátlanul éljeneznek, mások minden részletébe belekötve támadják a kezdeményezést –, ugyanakkor a figyelmes olvasó, tájékozódó ember felfigyelhet számos hasznos, megfontolandó hangra. Leginkább az érintettek szavaira érdemes figyelni, ezt a kört képviseli a SZEMlélek egyik olvasója. Az ő reakciója olvasható az alábbiakban (nyitóképünk illusztráció).
Négy megszületett gyermekünkkel elmondhatjuk, hogy még a szocpolból is kimaradtunk (épp akkor szüntették meg), a CSOK-ot sem vehettük igénybe ("öregek" voltunk hozzá, s már régen felvettünk 20 éves hitelt az ingatlanunkra). A feleségem GYED-en sem volt, és főállású anya sem lehetett, mivel nem volt jövedelme az első szülés előtt (bár a havi 28.500.- forint cinikus megcsúfolása ennek az intézménynek, főleg, ha valaki ténylegesen főállású anya).
De mi nem azért vállaltunk négy gyermeket, hogy teleszüljük a Kárpát-medencét és kirekesszük a migránsokat (a mi őseink is, mint minden Kárpát-medencében élő ember elődei, migránsok), nem is azért, hogy büszke, melldöngető magyar embereket neveljünk belőlük, akik majd megmutatják a hanyatló Nyugatnak, hogy bezzeg a magyar kultúra és milyen a magyarok istene. Nem is azért, mert bármely kormány családpolitikája ezt lehetővé tette.
Egyszerűen azért vállaltunk négy gyermeket, mert hisszük, hogy családban élni jó. Azt gondoljuk, hogy a gyermekeinket becsületességre, egyetemes testvériségre, szolidaritásra nevelni a legnagyobb érték – ezt teljesen függetlenül gondoljuk mindenféle illiberális és liberális agymosástól.
Ahhoz, hogy normálisan megéljünk, számtalan tanártársammal együtt kényszerűen úgy döntöttem, hogy elhagyom a pedagógus pályát, gazdasági migráns leszek és a démoni, liberálisok által megszállt Brüsszel és EU jóvoltából külföldön dolgozom, ott is fizetem be az adóm egy részét. De szeretem a munkámat, igyekszem is értéket teremteni vele. Elismernek, nem migránsoznak, nem sorosoznak és tisztelnek, hogy négy gyereket nevelünk. Ez kétségkívül jól esik, de számomra nem attól lesz valaki jó ember, hogy hány saját gyermeke van. Nem hiszem, hogy a földi körutunk végén ez fog számítani.
